Attilaa blogja
Az ördög üzlete
Mondd mit kívánsz? Van itt étel, ital s minden mi mámorít
Lehetetlennek hangzik? Hidd el engem még ez sem tántorít
De ha nem hiszed, akkor van egy főzetem, ami bátorít
Látom nem érted, inkább edd meg ezt, mely minden tudást rádborít
Pult alatt és felett, minden mit csak elképzelhetsz
Kipakoltam sokmindent, nyugodtan nézelődhetsz
De csak óvatosan nézz bele, itt bármitől képzelődhetsz
Ne félj semmit, lehetsz gazdag vagy épp nélkülözhetsz
Ez Non profit szervezet, a pénz kérdés itt fel sem merül
Mindennek az ára nálam csak egy szívességbe kerül
Van kövem, mi mindent mihez hozzáér arannyá tesz
Az egyszerű közemberből dúsgazdag nemes lesz
Nyaklánc, ami szirén hangú énekesnőket csinál
Szemüveg, amivel a legmulyább ember is a tömeg elé bátran kiáll
Csuklópánt és a maraton után a bajnok egy kicsit sem zihál
Parfüm, ami egy szenvedélyes éjszakára invitál
Ha nem tudsz róla beszélni, ez a lencse egy pillanat alatt kitár
De ha fájdalmad dallamba öntenéd, akkor fogd, itt ez a gitár
Talán már sejted barátom, hogy mindenre van válaszom
De ideje a szót átadnom, hogy mit tehetek érted azt segíts átlátnom
Üdv gyermekem, ne aggódj, itt nincs korhatár
Sem lehetetlen, mindent megoldok, talán mondtam már
A szüleid válnak? Értem, ez biztos nagyon megviselhet
De számotokra is van valamim, ami most segíthet
E két gyűrű összeköti őket és elválaszthatatlanok lesznek
Kissé klisés, de a hatalma ellen semmit sem tehetnek
A szeretet és a család egyben marad, efelől biztos lehetsz
Fogd őket, az árát már tudod, szóval most mehetsz
Hölgyem! Kérem! Árulja el, hogy mit tehetek Önért?
Fél karját is oda adná néhány tapsözönért?
Úgy érzem, hogy több van emögött, mint amit kimutat
Elismerés vágy és talán egy apa figura?
De ez nem is az én dolgom, ehhez csak ezt a nyakláncot adom
És cseppet se féljen, ezúttal a fél karját is meghagyom
Meggyötört Jó Uram, erre tessék, parancsoljon felém
Látom állapotán hogy zűrös dolgokkal jött most elém
Árulta, fogyasztotta, ne is mondjon többet, kérem, elég
Feleséget, gyereket, békés életet szeretne és így kicsit nehéz
Ezt a főzetet húzza meg, kissé baljós, de legyen merész
Már tiszta, szóval keressen egy párt magának, hogy ne legyen félkész
Oh, egy szörnyen aggódó bájos arcocskát látok
Mondja kedves, megoldást milyen bajra kínálhatok?
Édesanyja nagyon beteg, igen, már a halál szélén áll
Elveszíteni Őt, az lenne a családban most a legnagyobb kár
Anya csak egy van és nélküle élni bizony rettenetesen fáj
De higyje el nekem, hogy a lehető legjobb helyen jár
Remek orvosságom van erre is, egy igazi csoda gyógyszerem
De majd megtapasztalja Ön is, hogy mi rejtőzik túl a szóhegyen
Bezárom lassan a boltot, kezdem érezni magamon a pilletséget
Holnap hajnalban pedig elkezdem behajtani a fizetséget
Új nap virrad, mára nincsenek vevők, sem nyájas hízelgések
Éppen itt az ideje behajtani, azt a sok sok szívességet
Hogy mind végrehajtja-e az óhajom azt rögtön tudni
Hisz nem állhatnak ellen, a hatalmam földöntúli
Valljuk be, ez senkit nem lep meg, elvégre ez egy ősi recept
Nézzük csak, minden bábomhoz illik valamilyen szerep
Visszafelé haladva vegyük szép lassan sorra
Hogy ki milyen sorsra legyen kárhoztatva
Oh igen, első a haldokló édesanya megmentése
Legyen valahogy ennek az új esélynek a megmérgezése
Azt kívánom, hogy vessz vele össze, törj, zúzz és menj el külföldre
Szórj rá átkokat, mérgeket, szitkokat üvöltve
Hozd fel a gyerekkorod vagy a gondterhes ápolást, ha szükséged van ürügyre
De soha ne nézz vissza, ne keresd csak élvezzétek az egészséget, lassan szürkülve
Szép lassan száradjatok ki, haljatok el, mint egy korhadó virág
Hisz a sok együtt töltött idő után, már így üres a világ
Következzen egy másik betérő, lássuk csak, itt van a meggyötört kis kereskedő
Ki tisztaságot akart, feleséget, gyereket, békét meg kerekerdőt
Valami szórakoztatót kell kitalálnom, hogy bepótoljam azt a sok eltelt időt
Körvonalazódik valami, talán megtaláltam a sorsát a neki igazán megfelelőt
Megtalálta élete párját és a gyermeke is úton van már
Nagy kár, hogy a múltjában sötét folt van... jó pár
Azt akarom hogy térdelj le és mondj el néhány imát
Majd menj el a rendőrökhöz és a szíved ott kitárd
Mondd el, hogy mit, mikor, hol és hogyan csináltál
Adj ki minden nevet, akivel csak kapcsolatban álltál
Vár rád a helyi börtön ahol többé már nem lesz melegágyad
Köszöntsd a nevemben is minden volt versenytársad
A gyermeked pedig ne féltsd, biztosan jó sora lesz
Ha mégsem, majd betér hozzám és minden lehetőséget sorra vesz
Következzék a helyi kis sztárjelölt, apuci büszkesége is lassan testetölt
Hisz kislánya a porfészekből apránként felfelétört
Kapott tehetsége ellenére is sok harca volt, látszik is hogy kissé meggyötört
De látom most hazaindulsz, hogy a megérdemelt elismerést végre besöpörd
Meglátod apát, az arca lágy és elégedett talán már büszke
A száját szóra nyitja, izgatottan rohansz felé, a lábad fürge
És most akarom, hogy vedd elő a táskádból és lődd magad főbe
Egy bábom, már belerakta azt a pisztolyt csőre töltve
Hirtelen mindkettőtök lába legyökerezik a földbe
És a kimondatlan szavak megátkoznak örökre
Alakul a napom, de a fénypont még hátravan
Van egy kisember, akinek bizony még sápja van
Együtt van a család szeretetben, békében, milyen idilli
Van kertes ház, kocsi, kutya, minden csili villi
Kár, hogy itt vagyok én, mint probléma de tényleg csak ici pici
Már éjszakára jár, de kelj fel, neked még dolgod van Kicsi
Zárd be szépen kulcsra a szüleid szobáját
Aztán felfedezhetjük együtt a benzin csodáját
Egy szikrával elindítjuk a lángcsóvák egyre hangosabb moraját
És lassan már hallani lehet az aláhulló, égő gerendák robaját
Most végre újratölthetem a fájdalmasan haldokló lelkek poharát
Úgy tűnik ennyi évszázad után sem tudom megunni az egyszerű iróniát
Most gyere ki Gyermek, idekint hallgasd végig a szenvedő szinfóniát
Általában azt tanítják, hogy a jó ügynek áldozd a lelked
De olykor a jó ügynek is szörnyű ára lehet
Titanic
Voltunk mi egykoron különbözők
Egyesek nélkülözők
Mások lezüllők
És persze voltak akik fényűzők
De szemünkben hirtelen egy tükröződő kép lett
Egy alak, ami egytől egyig mindenkivel végzett
De sorsunk a dráma ellenére mégis szép lett
Hisz eggyé vátunk mindörökké végleg
Pedig én is csak úszok... Félek... Reszketek
De megnyugszom mert így leszünk egyek, békések, csendesek
Akcióra várva
Ülök a moziteremben kb 20 éve popcornal és kólával
Azóta várom hogy elkápráztassank pár izgalmas, érdekes órával
Évek óta nézem ugyanazt a jelenetsort ami bár elmegy egy kis szódával
Mégis úgy érzem hogy fel kellene dobni pár extra magasztos ódával
Nem kertelek neked, most már tényleg rohatdul unatkozom
Csak nézem és nézem és végül mindig csak ugyanazt a filmet tolom
Fogom magam és inkább elmegyek a budira
Hisz úgy sem maradok le semmi érdekesről tutira
Azon töprengek hogy a filmszalagra kéne vágnom egy két extra jelenetet
Meghagyni vagy felrúgni a kiszámított, elvárt szerepeket
Beilleszteni új izgalmas családi, vagy más drámai szeleteket
Hozzátenni pár barátot, néhány igazi elvetemült elmebeteget
Csak hogy nehogy a végén a popcornom a semmi közepette kihüljön
És a néző is végre valami igazán izgalmasra készüljön
Hisz az ő élete is kihült, szürke, akár már káros
És valami doppingolt feltöltésre vár most
De még mindig ugyanazt kapja újra és újra
Lenyomják a torkán a semmit és így induljon útra
De reménykedve érkezik a moziba mint autó a kútra
Hogy a változatosságot, az izgalmat, az agyának vénájába szúrva
Elhitesse vele hogy az életének vonala tényleg kurta
De mikor arcon csap a valóság, akkor jön a fájdalom, a durva
Hogy az életed évek óta úgy viselkedik veled mint egy kurva
Mondod mit kérsz, adod a pénzt, ismét ugyanazt kapod és már nem is furcsa
Hogy másként adja el ugyanazt, téged továbbra is csak ámítva
De hagyjuk is, inkább megyek, különben is már itt a stáblista
Izzasztóan Dermesztő, Őrjítő (el)Múlás
Ülsz békésen, csendben az ágyadban
Úgy érzed itt vagy a sötétben, magányban
Nem érted, hogy miért érzed, hogy nem vagy egymagadban
Hisz az állóvizedet még tétlenül is felkavartam
Én látlak, figyellek, követlek
Ott vagyok idegen, baráti, családi közegben
Töretlen, szűntelen minden lépted látom
Pillanatról pillanatra egyre jobban várom
Hogy kezem rád tegyem és már szinte bánom
Hogy minden érintésem átkozott nyomot hagy és szánom
A szerencsétlent aki nem menekülhet előlem
Mert amint rá tettem a kezem megfertőztem
Majd a feledés homályában elrejtőztem
De belül tudod te is és én is hogy itt vagyok
És évről évre folyamatosan nyomot hagyok
Rajtad, rajta, veszélyes vagyok minden állat és növény fajra
És elfuthatsz bátran erre vagy arra
De mikor belemélyesztem az ujjaim a húsodba marva
A tükörbe nézel és az érintéseim nyomait eltakarva
Ráeszmélsz arra, hogy kár küzdeni ellene
Ebbe szép lassan inkább beletörődni kellene
Mert nem élhetünk egymás nélkül
Ámíthatunk de a helyzet ettől mit sem szépül
Hisz a sorsunk összemosódik végül
Mert végigkövetlek egy végső fájdalmas fejzúgásba
Széthullásba... elmúlásba... felszabadulásba... megújulásba
Romok
Nagylány vagyok, már hajat sem simán kis tündérire fonok
Egyre többet járok el, és erről szép lassan már anyának sem szólok
Max csak egy gyors üzit dobok... mert mindenki csak nyaggat hogy folyton fiúkkal lógok
Ágyamon gyanús túlfűtött parfüm nyomok... de erre is csak "nyugi szimpla haverok" ennyit mondok
Pedig ott van az a sötét hajú fiú, vele hamarosan össze is költözök
Miért hezitáljak hisz magukkal visznek az ösztönök
Jó elismerem, igen néha egy kis vért köpök
Ne aggódj csak lépést tévesztettem de rendbe jövök
De kérlek ne reagáld túl ő már csak ilyen
Gyerekként is ugyanezt csinálta csak akkor még kicsiben
Már akkor is húzta a hajam és futott utánam engem kergetve
De csak annyi hogy ő így szeret én pedig végre érzem magam szeretve
Mégis inkább éjjel járok ki a lenéző és sajnálkozó pillantásokat elkerülve
Ha nappal látsz, akkor is mindig napszemüvegbe
És igen, tudom mi lesz a következő: "hisz azt mindig is utálta"
De nem annyira mint a szavakat amiket motyogva vetsz "utána"
Úgy érzed, hogy féltesz, óvsz és minden döntésem már megbántam
De ez sokkal jobban fáj mint a pofonok amiket álltam
Nem kell hogy szídj, hogy kioktass, hogy vezess
Csak bújj hozzám ölelj meg és egyszerűen csak szeress
Vesztes... csak ennyit érzek az életből
Már ököllel verek a tükörbe a méregből
Megint mi van? nagyon bámulod a fehér tablettát a kezemben
Ne aggódj ez csak olyan mint egy algopyrin... a fájdalomra a lelkemben
2 óra múlva már önfeledt táncot járok örömömben
Majd hetekig nem látnak a baráti körömben
De az okosító szavakkal eddig sem törődtem
Ez nem segít, mindig megtaláltam inkább azt amivel igazán töltődtem
Tompa világomon csak az hatol át ami igazán intenzív
"De a temetőben végzed, meghalsz, ez lesz így"
Olyan édes vagy hogy azt hiszed hogy ez élet így
A fájdalom már minden emberi érzéstől ellehetetlenít
Az utcát átjáró csontig hatoló rideg hideget sem érzem
A 100-asodat is csak a megszokott szerepek miatt kérem
Igazából nem kell, meg amúgy is, csak elveszik ezt is
"Szedd már össze magad", a vége felé is ezt hajtogattad feszt is
Én sem jöttem azzal, hogy hogy legyél boldog, igaz nem is tudnám elmondani pár szóban
Mert én is akkor álltam hozzá a legközelebb, mikor már nem voltam