Attilaa blogja

Attilaa•  2023. július 3. 15:52

Az ördög üzlete

Mondd mit kívánsz? Van itt étel, ital s minden mi mámorít

Lehetetlennek hangzik? Hidd el engem még ez sem tántorít

De ha nem hiszed, akkor van egy főzetem, ami bátorít

Látom nem érted, inkább edd meg ezt, mely minden tudást rádborít

Pult alatt és felett, minden mit csak elképzelhetsz

Kipakoltam sokmindent, nyugodtan nézelődhetsz

De csak óvatosan nézz bele, itt bármitől képzelődhetsz

Ne félj semmit, lehetsz gazdag vagy épp nélkülözhetsz

Ez Non profit szervezet, a pénz kérdés itt fel sem merül

Mindennek az ára nálam csak egy szívességbe kerül

Van kövem, mi mindent mihez hozzáér arannyá tesz

Az egyszerű közemberből dúsgazdag nemes lesz

Nyaklánc, ami szirén hangú énekesnőket csinál

Szemüveg, amivel a legmulyább ember is a tömeg elé bátran kiáll

Csuklópánt és a maraton után a bajnok egy kicsit sem zihál

Parfüm, ami egy szenvedélyes éjszakára invitál

Ha nem tudsz róla beszélni, ez a lencse egy pillanat alatt kitár

De ha fájdalmad dallamba öntenéd, akkor fogd, itt ez a gitár

Talán már sejted barátom, hogy mindenre van válaszom

De ideje a szót átadnom, hogy mit tehetek érted azt segíts átlátnom

 

 

Üdv gyermekem, ne aggódj, itt nincs korhatár

Sem lehetetlen, mindent megoldok, talán mondtam már

A szüleid válnak? Értem, ez biztos nagyon megviselhet

De számotokra is van valamim, ami most segíthet

E két gyűrű összeköti őket és elválaszthatatlanok lesznek

Kissé klisés, de a hatalma ellen semmit sem tehetnek

A szeretet és a család egyben marad, efelől biztos lehetsz

Fogd őket, az árát már tudod, szóval most mehetsz

Hölgyem! Kérem! Árulja el, hogy mit tehetek Önért?

Fél karját is oda adná néhány tapsözönért?

Úgy érzem, hogy több van emögött, mint amit kimutat

Elismerés vágy és talán egy apa figura?

De ez nem is az én dolgom, ehhez csak ezt a nyakláncot adom

És cseppet se féljen, ezúttal a fél karját is meghagyom

Meggyötört Jó Uram, erre tessék, parancsoljon felém

Látom állapotán hogy zűrös dolgokkal jött most elém

Árulta, fogyasztotta, ne is mondjon többet, kérem, elég

Feleséget, gyereket, békés életet szeretne és így kicsit nehéz

Ezt a főzetet húzza meg, kissé baljós, de legyen merész

Már tiszta, szóval keressen egy párt magának, hogy ne legyen félkész

Oh, egy szörnyen aggódó bájos arcocskát látok

Mondja kedves, megoldást milyen bajra kínálhatok?

Édesanyja nagyon beteg, igen, már a halál szélén áll

Elveszíteni Őt, az lenne a családban most a legnagyobb kár

Anya csak egy van és nélküle élni bizony rettenetesen fáj

De higyje el nekem, hogy a lehető legjobb helyen jár

Remek orvosságom van erre is, egy igazi csoda gyógyszerem

De majd megtapasztalja Ön is, hogy mi rejtőzik túl a szóhegyen

Bezárom lassan a boltot, kezdem érezni magamon a pilletséget

Holnap hajnalban pedig elkezdem behajtani a fizetséget

 

Új nap virrad, mára nincsenek vevők, sem nyájas hízelgések

Éppen itt az ideje behajtani, azt a sok sok szívességet

Hogy mind végrehajtja-e az óhajom azt rögtön tudni

Hisz nem állhatnak ellen, a hatalmam földöntúli

Valljuk be, ez senkit nem lep meg, elvégre ez egy ősi recept

Nézzük csak, minden bábomhoz illik valamilyen szerep

Visszafelé haladva vegyük szép lassan sorra

Hogy ki milyen sorsra legyen kárhoztatva

Oh igen, első a haldokló édesanya megmentése

Legyen valahogy ennek az új esélynek a megmérgezése

Azt kívánom, hogy vessz vele össze, törj, zúzz és menj el külföldre

Szórj rá átkokat, mérgeket, szitkokat üvöltve

Hozd fel a gyerekkorod vagy a gondterhes ápolást, ha szükséged van ürügyre

De soha ne nézz vissza, ne keresd csak élvezzétek az egészséget, lassan szürkülve

Szép lassan száradjatok ki, haljatok el, mint egy korhadó virág

Hisz a sok együtt töltött idő után, már így üres a világ

Következzen egy másik betérő, lássuk csak, itt van a meggyötört kis kereskedő

Ki tisztaságot akart, feleséget, gyereket, békét meg kerekerdőt

Valami szórakoztatót kell kitalálnom, hogy bepótoljam azt a sok eltelt időt

Körvonalazódik valami, talán megtaláltam a sorsát a neki igazán megfelelőt

Megtalálta élete párját és a gyermeke is úton van már

Nagy kár, hogy a múltjában sötét folt van... jó pár

Azt akarom hogy térdelj le és mondj el néhány imát

Majd menj el a rendőrökhöz és a szíved ott kitárd

Mondd el, hogy mit, mikor, hol és hogyan csináltál

Adj ki minden nevet, akivel csak kapcsolatban álltál

Vár rád a helyi börtön ahol többé már nem lesz melegágyad

Köszöntsd a nevemben is minden volt versenytársad

A gyermeked pedig ne féltsd, biztosan jó sora lesz

Ha mégsem, majd betér hozzám és minden lehetőséget sorra vesz

Következzék a helyi kis sztárjelölt, apuci büszkesége is lassan testetölt

Hisz kislánya a porfészekből apránként felfelétört

Kapott tehetsége ellenére is sok harca volt, látszik is hogy kissé meggyötört

De látom most hazaindulsz, hogy a megérdemelt elismerést végre besöpörd

Meglátod apát, az arca lágy és elégedett talán már büszke 

A száját szóra nyitja, izgatottan rohansz felé, a lábad fürge

És most akarom, hogy vedd elő a táskádból és lődd magad főbe

Egy bábom, már belerakta azt a pisztolyt csőre töltve

Hirtelen mindkettőtök lába legyökerezik a földbe

És a kimondatlan szavak megátkoznak örökre

Alakul a napom, de a fénypont még hátravan

Van egy kisember, akinek bizony még sápja van

Együtt van a család szeretetben, békében, milyen idilli

Van kertes ház, kocsi, kutya, minden csili villi

Kár, hogy itt vagyok én, mint probléma de tényleg csak ici pici

Már éjszakára jár, de kelj fel, neked még dolgod van Kicsi

Zárd be szépen kulcsra a szüleid szobáját

Aztán felfedezhetjük együtt a benzin csodáját

Egy szikrával elindítjuk a lángcsóvák egyre hangosabb moraját

És lassan már hallani lehet az aláhulló, égő gerendák robaját

Most végre újratölthetem a fájdalmasan haldokló lelkek poharát

Úgy tűnik ennyi évszázad után sem tudom megunni az egyszerű iróniát

Most gyere ki Gyermek, idekint hallgasd végig a szenvedő szinfóniát

 

Általában azt tanítják, hogy a jó ügynek áldozd a lelked

De olykor a jó ügynek is szörnyű ára lehet

Attilaa•  2023. június 2. 23:33

Titanic

Voltunk mi egykoron különbözők

Egyesek nélkülözők

Mások lezüllők

És persze voltak akik fényűzők


De szemünkben hirtelen egy tükröződő kép lett

Egy alak, ami egytől egyig mindenkivel végzett

De sorsunk a dráma ellenére mégis szép lett

Hisz eggyé vátunk mindörökké végleg


Pedig én is csak úszok... Félek... Reszketek

De megnyugszom mert így leszünk egyek, békések, csendesek

Attilaa•  2022. június 25. 13:27

Akcióra várva

Ülök a moziteremben kb 20 éve popcornal és kólával

Azóta várom hogy elkápráztassank pár izgalmas, érdekes órával

Évek óta nézem ugyanazt a jelenetsort ami bár elmegy egy kis szódával

Mégis úgy érzem hogy fel kellene dobni pár extra magasztos ódával

Nem kertelek neked, most már tényleg rohatdul unatkozom

Csak nézem és nézem és végül mindig csak ugyanazt a filmet tolom

Fogom magam és inkább elmegyek a budira

Hisz úgy sem maradok le semmi érdekesről tutira

Azon töprengek hogy a filmszalagra kéne vágnom egy két extra jelenetet

Meghagyni vagy felrúgni a kiszámított, elvárt szerepeket

Beilleszteni új izgalmas családi, vagy más drámai szeleteket

Hozzátenni pár barátot, néhány igazi elvetemült elmebeteget

Csak hogy nehogy a végén a popcornom a semmi közepette kihüljön

És a néző is végre valami igazán izgalmasra készüljön

Hisz az ő élete is kihült, szürke, akár már káros

És valami doppingolt feltöltésre vár most

De még mindig ugyanazt kapja újra és újra

Lenyomják a torkán a semmit és így induljon útra

De reménykedve érkezik a moziba mint autó a kútra

Hogy a változatosságot, az izgalmat, az agyának vénájába szúrva

Elhitesse vele hogy az életének vonala tényleg kurta

De mikor arcon csap a valóság, akkor jön a fájdalom, a durva

Hogy az életed évek óta úgy viselkedik veled mint egy kurva

Mondod mit kérsz, adod a pénzt, ismét ugyanazt kapod és már nem is furcsa

Hogy másként adja el ugyanazt, téged továbbra is csak ámítva

De hagyjuk is, inkább megyek, különben is már itt a stáblista

Attilaa•  2022. június 25. 13:24

Izzasztóan Dermesztő, Őrjítő (el)Múlás

Ülsz békésen, csendben az ágyadban

Úgy érzed itt vagy a sötétben, magányban

Nem érted, hogy miért érzed, hogy nem vagy egymagadban

Hisz az állóvizedet még tétlenül is felkavartam

Én látlak, figyellek, követlek

Ott vagyok idegen, baráti, családi közegben

Töretlen, szűntelen minden lépted látom

Pillanatról pillanatra egyre jobban várom

Hogy kezem rád tegyem és már szinte bánom

Hogy minden érintésem átkozott nyomot hagy és szánom

A szerencsétlent aki nem menekülhet előlem

Mert amint rá tettem a kezem megfertőztem

Majd a feledés homályában elrejtőztem

De belül tudod te is és én is hogy itt vagyok

És évről évre folyamatosan nyomot hagyok

Rajtad, rajta, veszélyes vagyok minden állat és növény fajra

És elfuthatsz bátran erre vagy arra

De mikor belemélyesztem az ujjaim a húsodba marva

A tükörbe nézel és az érintéseim nyomait eltakarva

Ráeszmélsz arra, hogy kár küzdeni ellene

Ebbe szép lassan inkább beletörődni kellene

Mert nem élhetünk egymás nélkül

Ámíthatunk de a helyzet ettől mit sem szépül

Hisz a sorsunk összemosódik végül

Mert végigkövetlek egy végső fájdalmas fejzúgásba

Széthullásba... elmúlásba... felszabadulásba... megújulásba

Attilaa•  2022. június 24. 17:17

Romok

Nagylány vagyok, már hajat sem simán kis tündérire fonok

Egyre többet járok el, és erről szép lassan már anyának sem szólok

Max csak egy gyors üzit dobok... mert mindenki csak nyaggat hogy folyton fiúkkal lógok

Ágyamon gyanús túlfűtött parfüm nyomok... de erre is csak "nyugi szimpla haverok" ennyit mondok

Pedig ott van az a sötét hajú fiú, vele hamarosan össze is költözök

Miért hezitáljak hisz magukkal visznek az ösztönök

Jó elismerem, igen néha egy kis vért köpök

Ne aggódj csak lépést tévesztettem de rendbe jövök

De kérlek ne reagáld túl ő már csak ilyen

Gyerekként is ugyanezt csinálta csak akkor még kicsiben

Már akkor is húzta a hajam és futott utánam engem kergetve

De csak annyi hogy ő így szeret én pedig végre érzem magam szeretve

Mégis inkább éjjel járok ki a lenéző és sajnálkozó pillantásokat elkerülve

Ha nappal látsz, akkor is mindig napszemüvegbe

És igen, tudom mi lesz a következő: "hisz azt mindig is utálta"

De nem annyira mint a szavakat amiket motyogva vetsz "utána"

Úgy érzed, hogy féltesz, óvsz és minden döntésem már megbántam

De ez sokkal jobban fáj mint a pofonok amiket álltam

Nem kell hogy szídj, hogy kioktass, hogy vezess

Csak bújj hozzám ölelj meg és egyszerűen csak szeress

Vesztes... csak ennyit érzek az életből

Már ököllel verek a tükörbe a méregből

Megint mi van? nagyon bámulod a fehér tablettát a kezemben

Ne aggódj ez csak olyan mint egy algopyrin... a fájdalomra a lelkemben

2 óra múlva már önfeledt táncot járok örömömben

Majd hetekig nem látnak a baráti körömben

De az okosító szavakkal eddig sem törődtem

Ez nem segít, mindig megtaláltam inkább azt amivel igazán töltődtem

Tompa világomon csak az hatol át ami igazán intenzív

"De a temetőben végzed, meghalsz, ez lesz így"

Olyan édes vagy hogy azt hiszed hogy ez élet így

A fájdalom már minden emberi érzéstől ellehetetlenít

Az utcát átjáró csontig hatoló rideg hideget sem érzem

A 100-asodat is csak a megszokott szerepek miatt kérem

Igazából nem kell, meg amúgy is, csak elveszik ezt is

"Szedd már össze magad", a vége felé is ezt hajtogattad feszt is

Én sem jöttem azzal, hogy hogy legyél boldog, igaz nem is tudnám elmondani pár szóban

Mert én is akkor álltam hozzá a legközelebb, mikor már nem voltam