Attila58 blogja saját versek
Bolyongás
Idegenként kóborlok az úton,Kirekesztve,magányosan egyre,Körbevesznek gyűlölködő arcok,Megfélemlítve,küszködve élek.
Elbújni nem lehet,nincs is hova.Tombol a harag és a félelem,Mert ellenség kell,és lesz sok csata,Nem számít hát,ha ezren buknak el.
Vigyorogva dörzsölik kezüket,Hazugsággal etetnek, zsarnokok.Ne reméljen jobb sorsot senki se,Ki békét akar,inkább pusztuljon.
Szép hazánkra veszély leselkedik,Önkény és elnyomás a végzetünk.Menekül e Honból ki teheti,És elenyészik büszke nemzetünk.
"n"
Vihar előtt
Háborog a felszín és izzik már a mély,
Igazságért küzd a sok elnyomott szegény..
Elszántan töri szét láncait, bilincsét,
Gyermekéért harcol, a szabadságáért.
Mi lesz majd az urakkal,kik oly dölyfösek,
Csak lopni tudnak,dolgozni meg egyik se.
Most még bíznak,parancsolnak,élnek hetykén,
Nem érzik azt,hogy egyszer minden véget ér.
Kiket szolgálni kéne,önként,dalolva,
Nem hagyják hogy latrok nyakukat tapossa.
Új Nap virrad majd rájuk,tele reménnyel,
S felednek titeket,bánatot,könnyeket.
"n"
A sötétség viharában
E szép országban bekerítve élek
Itt szabadság nincs,tombol a gyűlölet,
Hazugság fertőz ártatlan lelkeket,,
Béke helyett háborúra tüzelnek.
Félek a jövőtől,jelentől,múlttól.,
Az álszent,tolvaj politikusoktól,
Hol csak a pénz számít és a hatalom,
Mert nincs bennük szeretet,se szánalom.
Szégyellem ,hogy magyar vagyok,itt élek,
Nevemben döntenek és intézkednek.
Ellenség lettem saját hazámban.
Mert nem tűröm magamon a láncokat.
"n"
Csak egy tánc
Egy tánc volt,mely elbűvölt minket.
Forogtunk lassan kéz a kézben.Csak nekünk szólt halkan a zene,S lelkünk összeforrt mindörökre.Szemeden át szívedet láttam,Egy tündér volt ott pilleszárnnyal.Szerelmet adtál édest,szépet,Hogy rólunk szóljon csak az élet.
Hangodat hallom lágyat,kedvest,Mely nem bántana soha engem.Velem énekled az ismerős dalt,S táncolunk éjjel összebújva.
Édes álom
Szeretnék hozzád bújni gyengéden,
Öledbe hajtanám kócos fejem,
Hallgatnám mint énekelsz altatót,
S mosolyognának ránk a csillagok.
Hinnék a mában,jövőben újra,
Együtt indulnánk el minden útra.
Érezném folyton,hogy itt vagy velem,
S nem engednéd el soha a kezem,
Csak egy mese mindaz mit megélek,
Nem lesz valóság,nem is remélek-.
De úgy várom mindig azt a percet,
Mikor kettesben álmodok veled .
"n"