Magamban

Van úgy ,hogy az ünnep csendben telik el.
Nincs hangzavar,senki se fogja kezem.
Csak magamban emlékezek e napra,
Örülnék is,de hiányoznak sokan.

Mert addig létezhetem én e földön,
Míg hasznomat veszik,s futja erőmből.
A szürke hétköznapok telnek egyre ,
Napfényre vágyok, sötétség vesz körbe.

Az idő elszáll gyorsan könyörtelen,
Visszahozni mi volt, semmit nem lehet.
Amíg életünk csak pár szívdobbanás
Reménykedünk,hogy szebb lesz a folytatás.

"n"