Bolyongás

Idegenként kóborlok az úton,

Kirekesztve,magányosan egyre,

Körbevesznek gyűlölködő arcok,

Megfélemlítve,küszködve élek.

Elbújni nem lehet,nincs is hova.

Tombol a harag és a félelem,

Mert ellenség kell,és lesz sok csata,

Nem számít hát,ha ezren buknak el.

Vigyorogva dörzsölik kezüket,

Hazugsággal etetnek, zsarnokok.

Ne reméljen jobb sorsot senki se,

Ki békét akar,inkább pusztuljon.

Szép hazánkra veszély leselkedik,

Önkény és elnyomás a végzetünk.

Menekül e Honból ki teheti,

És elenyészik büszke nemzetünk.

"n"