Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A jövőmről
Attila58• 2020. március 31. 21:10 • olvasva: 80
Dagad a lábam,dagad a keblem,
Nem büszkeségtöl,csak beteg lettem.
Kezelésre én hiába várok,
Mert nem korona az én nagy bajom.
Orvosra ,gyógyszerre vágyok csendben,
Csak türelmem legyen erre kérnek.
Menni nem tudok,se ülni,állni,
Mi lesz velem,könnyü kitalálni.
Nem reménykedek már szép jövőben,
Se fájdalommentes egészségben.
Napjaimat számolom sebesen
S jobblétre szenderülök igérem.
"n"
Attila582020. április 1. 15:33
@Perzsi.: @Mikijozsa:
Köszönöm szépen. Hálás vagyok biztató szavaitokért.
Attila
Mikijozsa2020. április 1. 09:57
jobbulást kívánok szeretettel
Perzsi.2020. április 1. 09:44
Szomorú. Remélem, kívánom, hogy meggyógyulj.,
Attila582020. március 31. 21:34
Manapság mindenkit kitesznek a kórházakból akár meggyógyult,akár nem. A járványra hivatkozva. De ezeknek az embereknek nem biztosított a további ellátása,kezelése. Hogy mi lesz velük ? Ez a legnagyobb talány .
A vers saját tapasztalatom megfogalmazása. Saját lábon mentem be,9 nap után állítólag javult állapotban engedtek haza. Ma a lakást nem tudom elhagyni. Bocsánat az őszinteségért !