Attila-hun blogja

Váci Mihály: Pillérek

Csak az szóljon, ki érzi azt:
- ha néma marad, valami
nagy és szent dolgot elmulaszt.

Költő, csak azt mondd el, ami
oly fontos, hogy embertelenség
lenne azt el nem mondani.

Ha szólsz – a gondolatot mindég
mért, elhelyezett szavak tartsák,
mint pillérek a hidak ívét.

Mikből, ha több van – nem merész
az ív, de ha egyet elvesznek
a semmibe hull az egész.

***

Reményik Sándor - Az Ige  

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!

 ***

"A véges élet értelme túl kell hogy mutasson a véges ideig élő egyénen, tehát csak a végtelennel lehet kapcsolatos. Egyébként a véges életnek semmi értelme nincs. Pascal írta - nagyon helyesen - hogy teljesen mindegy, hogy valaki 7 percig vagy 70 évig él. A végtelenhez viszonyítva mindkettő nulla. De ez a "nulla" egy óriási lehetőséget rejt. Ugyanis végtelenné válhat. És csak ennek a végtelennek a keresése képezi az emberi élet értelmét."
(egy "újvári" nicknevű fórumozó)

"Kerek az ég sátra,
Borul négy irányra,
Nagy a kékség,
Végtelenség."

/népköltés/

Ami kinn van az van benn
Ami fenn az van lenn
Ahogy élsz annyit érsz
Ott van a válasz a szemedben
A válasz ott van a szemedben

/Tankcsapda: Ez az a ház/

• SZER-ELEM 

Bújj közel

Nézdd milyen szép az éjjel,
Ránk ragyog csillagfénnyel.
Bújj közel ölelj szorosan át,
Már rég elfeledtük szívünk fájdalmát.

Hallgasd a szél suttogását,
Mintha fülünkbe suttogná vallomását.
Bújj közel itt csak szerelem vár rád,
Engedd hadd csókoljam lázasan a szád.

Bartal Edit Melinda, melindaversei c. blog, 2009.07.12. 

Szerintem ez egy nagyon szép vers. Próbáltam rajta csiszolni, és remélem nem rontottam el. 

Saját átköltésem így hangzik:

Bújj közel ( átköltés )
 
Nézd, milyen szép az éjjel,
Ránk ragyog csillagfénnyel.
Bújj közel, öleld lelkem át,
Feledjük szívünk fájdalmát.
 
Hallgasd a szélnek suttogását,
Fülünkbe súgja vallomását.
Bújj közel, itt szerelem vár ránk,
Hadd csókoljon lázasan a szánk.

(Melinda versének átköltése - Attila-hun) 

• TERMÉSZETES BÖLCSESSÉG - JÓZAN PARASZTI ÉSZ

Fekete Istvánról talán kevesen tudják, hogy regényei mellett nagyon szép verseket is írt. Szülővárosom, Ajka csónakázótaván van egy sziget, ahol Fekete István mindenki által ismert állatfiguráit szobrokkal örökítették meg, a városi múzeumban pedig az író hagyatékával ismerkedhetünk. Egykori lakóháza helyét emléktábla jelzi. Állatregényei és más ismeretterjesztő értékű ifjúsági regényei Jókai írásai után a legkedveltebbek, ámde verseiről méltatlanul keveset hallani. Fekete István: Tarka rét (Móra Bp. 1986) valamint az Aranymálinkó / Fekete István hátrahagyott versei című köteteket (Fekete István Irodalmi Társaság, Ajka, Veszprémi nyomda, 1998 karácsonya) ajánlanám szeretettel mindenki figyelmébe. 

Egy versét idézném itt, mely példa arra a természetességre és örökérvényű egyszerűségre, amely szerintem jellemzi Fekete István költészetét.

"Fekete István:

Akác

Lombján fehéren ring a virág,
alatta csendes, puha a világ,
felette méhek donganak,
a kasba mézet róla szednek,
virágján néha megpihennek,
s ha jó vagy: mesét mondanak.

Ágán sok csúnya, hosszú tövis,
eldugva fészek - néha öt is,
s a fészekben dalos madár ...
Hozzá ne nyúlj, mert kerted járja,
fiait férgekkel táplálja,
s nélküle üres a határ.

Akácból készül kocsi, szerszám,
ajtóküszöb és télre kis szán.
Mindenre jó a világon.
Kályhátokból ő zümmög éjjel,
a nyár melegét hinti széjjel,
ha szemedre száll az álom."

Barátnémnak

Zúg felettünk a mostoha idő,
Éltünk homokja pereg.
Az együtt töltött perceket
Aranyfonállal hímzi az emlékezet.

Áldott a sors, mely bennünket átkarolt,
Adott valamit, ami igaz.
Ne hagyjuk veszni, mert a miénk,
Vihar ha tép, e kincs legyen vigasz.

Baráth Attila, Szombathely, 2001

Nemeskocsi nyár

Nagypapa őröz a parton, kezében ostora pattog.
Tikkad a rét, kutya csahol, mélán legelésznek a barmok.

Siet a Marcal, lágyan simul hozzá a part,
Ezernyi keszegoldal csillan, itt az élet ül diadalt.

Elment a vonat, hazatér a jószág, tejeskannák indulnak csarnokba.
Jólesőn bődül a tehén, alatta illatos a friss szalma.

A galambok is elülnek, nem turbékol már a sereg,
Denevér suhan, tücsökzene szólal, megpihennek a verebek.

Feljön a Hold oszlatni éj sötétjét, töméndek csillag kigyúl,
Vezérül vándoroknak, s ki elcsöndesül fény-mesét tanul.

Éjfél tájban ég sátorán fényes bolygók vándorolnak,
Közel járnak vagy távol, de elszakadni ők sem tudnak.

Kukorékol a kakas, majd harmatos csenddel füstifecske szólal,
’Csivit-csivit’- mondja: Gazdagabb lett a nyár egy fészekaljjal!

Sürgés-forgás indul a háznál, istállóban ló nyerít.
Szellő rezzenti a lombot, a lélek új erőt merít.

Benépesült már a tető, kelepelni kezd a gólya,
Úszni készül a kékben kémények szép honfoglalója.

Kandikál a Nap, világügyelő szeme új kazlakat lát,
Zörög a gémeskút vödre, hűs víz csobog a vályunál.

Röffen a disznó, finom moslék neki is jut tán, tyúk kapirgál.
Szól a kolomp, a csorda indul legellni, hűsellni a fák alá.

Baráth Attila, Budapest 2004, Kocsi Nagypapa emlékére
megj. töméndek – tájnyelvi szó