Atakam blogja

Bejöttünk

Fájunk

Már harmadik órája

Itt vagyok, zöldben

átvállalni nem tudok, csak itt vagyok

Zöldben, sarokban

Azt mondják délre készen vagyunk

Talán még sosem írtam ennyi üzenetet

Már tudja a postás, a rendőr, a villanyszerelő..

Két kávé

Reggel van. Ilyenkor nem dohányzom

Büdös lennék tőle, mit szólna Bori?

Írok

Sms-t

Naplót

Asztal sarkát

Volt a doki

Eddig szerintem értelmesnek tartott

Eddig

Valami hülye poén

Exkuzálnom kéne

Nem kéne

Nem kell minden pillanatban értelmesnek lenni

Tűrés

-Jó reggelt

Kuka kivisz

Kuka behoz

Ma születik a lányom

Amíg nem tudok mást, addig írok

-Itt vagyok ám, csak nem akarok lógni rajtad.

-Jó.

A világ legszebb eseménye a születés

Verejtékfacsaró gyötrelemmel

Én meg mint valami idióta

írok

Zöldben

Sarokban

A szívhanggépből félig lóg a szalag

Nem tudom, mi a neve a gépnek

Meg kéne csinálni amit a Tamással beszéltünk

Meg is fogom

Éhes vagyok

Bazmeg’, kórházban nincs wc papír

Odakint tipródnak, kezet tördelnek, szipognak a nagymamák.

ATYAÉG!

Anyu, akit fekete-fehér képekről, egyenes hajjal, huszonévesen ragadt meg bennem,

bár minden nap látom, egyáltalán nem nagymamás.

Nekem

Padig eljött az idő

Nekem is szokni kell az apásodást

Illetve most jövök rá, hogy igazán el sem tudom képzelni

Nővér jött

Mindenki drukkol nekünk- mondja

Nekünk?

Én csak utazó

Míg más fényképez, én írok

Zöldben

Sarokban

Félmosoly

Szövetlazító gyógyszerek, kiszámolom

Ötöt mindkettőből

Homeopátiás

Örülök, hogy nem kemikália

Félóránként

Fél kilenc

Orvos dicsér: szövet laza

Talán tizenegyre, vagy délre

Ágyon ül.

Hajat markol

Istenem!

Egy hang nélkül, de látszik, hogy nagy ára van a hallgatásnak

Talán neki írok

Talán magamnak

Talán Borinak, ha egyszer fontos lesz, hogy mi volt akkor az apja fejében

A főszereplő hamarosan debütál és életünk során ritkán ér bennünket olyan megtiszteltetés, hogy első soros tanúi lehetünk

„Az idő múlik, az óra ketyeg

kérlek, hadd maradjak ma veled..”

Műanyag virág, műanyag borostyán

Zöld

Vajon azért a vajúdás mert nehéz dolog egy műanyag világra jönni?

-Hány óra?

-Még öt perc és adom

Már rutinból

Ötöt

Akkor ez most az első születésnap?

Vagy 0 óra, 0 perc?

D day?

Érkezés minus x perc?

Honnan jön?

Mert nem az altestemből az fix!

Legfeljebb az űrhajó

Van már lélek?

Vagy most teremtődik és az ilyen nehéz munka?

Vagy inkább lélek volt, aztán űrhajó és miután kiválasztotta az úticélt

szállt be?

         ezt követően már nem volt szabad

                  kezem        /       másra figyelni

http://kepfeltoltes.hu/110907/borika_f-f_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

 COTM - Dad Life

Te csak állsz, vársz

a konyhádból ki –kinézve

hó fedi el az utcát.

Várod, majd hazajön

és rád borul némán

nem tehetsz mást

csak állsz.

Csak vársz

majd hazajön

s te nem kérdezel

ő sem szól hozzád.

Már sokadjára melegedik

s lecsapódik

a levesgőz, ablakod partján.

Más a világ.

 a védelem már feladta
nem akar hát jót szólni
sem kardoskodni értem
amit bűneimből ácsolsz
s számokkal szögeled
kísérj vesztőhelyemre
-matiné-       

             
 vagy fel is menthetsz
persze, csak ha akarod
ha szemembe néznél
még rám is ismerhetsz
és lenne talán pillanat
vég helyett kezdődne
-valami-

 de vádlóm táncol

s a védelem feladta

xar , ölés, halál, ítélet,  hóhér, vér, fekete, bőr, nyúz, ég,  siralom,kereszt, pénz, kés, nyak, hurok

ötleteltem a szavakkal, nem szól senkinek, csak forgattam azokat

Bob Marley-t hallgatok -ecsém

s  jössz nekem a xarral!

siralomlyukba húzó fekély

szögesdrótod dobod nyakamba!

ítélet nélküli hóhérom lennél?

vigyorom sarkán maró afta

s ha halálom már nem elég

vérem folyatod hideg patakba

ELÉG!

ácsold kereszted, örömed helyén

hajtsd fejed égő hurokba

legyen hát fekete a fehér

de ne vidd bőrömet pénzért pokolra!

vagy emeld művészetre az ölést

nyúzd az irhám ritmusra

de míg Bob Marley-t hallgatok -ecsém

kereszted röhelyes, késed tompa!

sötétlila éjszaka,s naplóm gyűrött lapjai

mint az akkor megírt pillanat emlékművei

úgy nevetnek vissza kaján mosollyal

hogy már nem ismerem fel azt

ki a foltos lapokon egykor voltam..

talán a borvarázs teszi, talán a kábulat

de cinikusan röhög minden gondolat

Ki voltál akkor és vajon ma ki vagy?

Előrébb jutottál, vagy a gőg magasztal?

És van-e érték mi e földre marasztal?

Indulat indákból mi font erős láncokat?

poharam mámorából nevetem ki önmagam

nyughatni vágyom, hiábavaló összes áldozat

szebb nem lettem, már a jó sem támogat

ma nem haragszom, ma fájna a harag

ma, ha feszül bennem némi indulat

csak tompuló egó gyáva szónoklata

hamu, üres palack, muslincaglória