AranyosiErvin blogja

A csók, csak bók, csak becézés a szájnak.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Kis lüktetése, a szerelem áramának,
vibráló fény, szikrázó élvezet.
Apró kis játék, zsibongás az ajkon,
s ha jólesett, majd ismét odatartom,
s a szám a szádon krémként olvad el,
hűs kérdésére, forró válasszal felel.
Apró jelzés, hogy tovább is haladjak,
ne álljak meg, még újabb csókot adjak,
ajkam a szádról tovább vándorol,
időzik itt-ott, de nem áll meg sehol.
Bőröd színén, a lelked hullámzását,
vibráló fényét, megtapasztalom,
lágy illatát, mint szférák muzsikáját,
érzem, hallom és ott marasztalom.
A csók, csak bók, csak becézés a testnek.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Előszobája, a lefüggönyözött mennynek,
Hová csak az jut ki szívéből szeret.

Egyszer iskolánknak
is végére járunk,
s elbúcsúzik tőlünk
sok kedves tanárunk.
Ám a tanulásnak
sosem lehet vége.
Nem csak jó pap tanul
felnézve az égre.
Akinek esze van,
sose hagyja abba.
Amit megtanulhatsz,
ne halaszd holnapra!
Mert tanulni léptünk,
eme szép világra.
Bölcsnek napról napra
több a tudománya.

Fejlődik a világ,
tartsuk hát a lépést,
csak ez jelentheti
az igazi túlélést.
Szeresd, amit csinálsz,
műveld , amit szeretsz,
s nem kell dolgoznod majd,
s mindig boldog lehetsz.
Kinek a szakmája
hobbija is egyben,
az egész életében
az örömmel jár jegyben.
Az teszi boldoggá,
ha nehéz a feladat,
mert mikor elvégzi,
dicsőséget arat.

Végezd hát dolgodat
felelősen, szépen.
S jutalmad a belső
büszkeséged lészen.
Mindent el fogsz érni,
mit elér az ember,
Gondolj a munkádra
nagy-nagy szeretettel.
S ha szüksége lesz rád,
embernek és lónak,
kérlek mindig segíts
a rászorulónak.
Felelősen tedd azt,
mit elvár az élet.
Boldogság kísérjen
és a siker téged.

Van egy lovam.
gyönyörű kanca Ő,
Lónyelven lány,
vagy jobban mondva nő.

Fekete szőrén
fénylőn ragyog a nap,
Az orra keskeny,
két meleg szeme nagy.

Mozgékony szája,
úgy látom mosolyog.
Lófoga van,
- ez nem ritka dolog.

A kockacukrot
kezemből cseni el,
és ahogy nézz rám,
nagyon szeretni kell.

Homlokát, orrát,
ha megsimítom.
kezemen érzem,
- szereti nagyon.

És mikor hátát
végre felnyergelem,
és lóra szállok
Ő útra kél velem.

Felülről nézve
még szebb a világ,
A szemem innen
Jó messzire lát.

Átveszem lassan
mozgása ritmusát,
s átélem véle
őseink rítusát.

Mert lóra termett,
régen a magyar.
Határozott lett,
tudja mit akar.

Magyar vagyok,
nekem is van lovam.
Amikor vágtat,
jól érzem magam.

Minden egyes napod hoz valami újat,
s ettől megváltozhat az egész életed.
Ha nyitott szemmel jársz, e mozgalmas világban,
e változást talán, még észre is veszed.
Naponta kitárul előtted egy ajtó,
egy új világra nyitja, csukott szemedet.
Mindig csak rajtad áll, - csakis te rajtad múlik,
hogy bezárd magad mögött a régieket.

Ajtók között élünk, néha tétovázunk,
viseljük a múltat, mint egy rossz ruhát.
Nem melegít régen, kopott, s benne fázunk,
tudjuk mit sem ér már, de hordjuk tovább.
S ha a kirakatnál néha meg-megállunk,
sóvárgunk az újra, - s az ember tétova.
Áldoznia kell rá, s megdolgozni érte.
"Bírja még a régi! - nem dobom még oda".

Pont ilyen az élet. Az infók, amik érnek,
azt hazudják néked, nincsen változás.
Cipeled a terhed, mit rád mér az élet,
elhitetik véled, hogy nem viheti más.
Elhitetik azt is, - elnyered jutalmad:
Állhatatosságért a szeretetet.
Ha elég önző vagy, lesz hozzá hatalmad,
saját élted éled, ezt megteheted.

Mert nem te vagy Önző, hanem aki gátol,
aki akadályoz, hogy boldogan élj.
Aki megfoszt téged minden új csodától,
azt mondja, - ne változz! De azt akarja - félj!
Elhiszel egy csomó olcsó hazugságot,
hogy miért nem jöhet egy újabb változás.
Tudd, hogy életedet, te neked kell élned,
és hogy mi történjen, nem döntheti el más.

Engedj meg magadnak egy kis lazaságot,
csak egy problémádat bontsd le teljesen.
Mit kellene tenned? Másképp is dönthetnél?
Vagy inkább letennéd végérvényesen?
Van egy bűvös kérdés, mire keress választ!
Úgy szól, hogy: - Mi lenne? S várd a válaszod,
Majd kérdezd meg újra ugyanazt: - Mi lenne?
s egyre jobb érzés lesz, mind jobb állapot.

Minden problémánkat agyon bonyolítjuk,
keressük a jóra, az ellenérveket.
A változás mellett nagyon ritkán döntünk:
"Jaj, de jó is lenne.... De, mégsem lehet!"
A gondoknak nem' megoldását keressük,
Mert megmagyarázni sokkal egyszerűbb,
ezt vagy azt a dolgot, hogy miért nem tesszük,
jól megindokoljuk és inkább szenvedünk.

Ez megakadályoz, hogy tovább tudj lépni,
hogy jó megoldást, új utat keress.
Miért lenne így jobb? Mit hozz majd számodra?
Miért is lesz másképp?, vagy Miért szeresd?
Mit hozhat ez néked? Mi történik véled?
A nagy változáshoz nyisd hát meg szíved,
jó, s a rossz küzd benned, mikor ezt megéled,
meríts bátorságot, s erősítsd meg hited.

Ennek a hajónak te vagy a kapitánya,
Ne hagyd hogy rángassa, önző vad vihar,
Csakis rajtad múlik életed iránya!
Hogy' küzdesz a tenger hullámaival.
Mindig te rajtad áll, tiéd csak a döntés,
s minden a te hited szerint alakul.
Fontos, hogy mit gondolsz, mire serkent vágyad,
el tudod-e hinni, hogy nem maradsz alul.

Ne engedj hát teret a rossz gondolatnak,
negatív érzésnek ne add át magad,
Minden hullámvölgyből ki szabadul bárki,
ha néhány lépéssel még tovább halad.
Nem létezik kudarc, negatív eredmény,
ami rosszul sült el, jóra váltható.
Ne aggódj előre, mit is hoz az élet,
a pozitív út is könnyen járható!

A jó mindig ott van, amerre csak járunk,
csak nem veszed észre, mert lehajtod fejed.
Próbálj meg egy nap csak a jóra figyelni,
s érezni fogod a szép érzéseket.
Keresd hát holnaptól mindenben a szépet!
S észre fogod venni, az élet csuda jó.
Gazdagság és érték, szeretet és szépség
a tiéd, ha te vagy az IRÁNYÍTÓ!