AranyosiErvin blogja

Koldus, ki sorsát elfogadja,
s nem tesz semmit, hogy jobb legyen,
ki álmait végképp feladja,
nem juthat túl a gond hegyen.
Az akadály, mit hoz az élet,
megtanít utad, hogyan találd.
Ha koronád koldusbotra cseréled.
csak üres kézzel várod a halált.
A megoldás kulcsa régen ott van benned,
kívül keresni nincs minek.
Határozd el, mivé kell lenned,
s mutasd meg azt mindenkinek.
Az oroszlán, ki sebét nyalja,
bármíly erős, – de  védtelen!
Gyávaságtól béna a karja,
s lelkét bénítja félelem.
Vértezd hát fel az álmaiddal,
hiteddel lelked gazdagon.
Szívedben szóljon ima és víg dal,
vágyad szárnyaljon szabadon.
Váltsd csak valóra minden terved,
míg célod van, gazdagon élsz.
koldus lélek akkor él benned,
ha nem hiszel, ha nem remélsz.

Mikor felébredsz én már dolgozom.
Angyali lépted mögöttem elsuhan.
Munkám alól magam feloldozom,
s karomba simulsz kissé még álmosan.
Egymást ölelve testünk összeér,
szeretet-burkunk lágyan vesz körül.
E perceket nem adnánk semmiért,
vibrál a lelkünk, szívünk így örül.
Mindentől megvéd e szeretet-páncél,
vigyáz reánk, könnyíti lépteink.
Olyan előny, mint futónak a hátszél!
- Kik nem próbálták, meg sem érthetik.
Feltöltődés és frissítő bizsergés,
szívmelengető és lágyan ringató,
mint tűző napon, lágy szellő didergés,
- megnyugtató és egyben biztató.
Indul a nap a kávé illatával.
Két falat között elbeszélgetünk.
Reményeinket keverjük a mával,
hiszünk abban, hogy mindig itt leszünk.
Így lehet hát a hétköznapból ünnep!
Útravaló, akárhová megyünk.
A szeretet közöttünk meg sem szűnhet,
s hogy napról napra boldogok legyünk.
A Valentin nap nekünk csak egy lépés,
egy lépcsőfok, mely sikerhez vezet.
Éveken át kitartó, boldog érzés,
amit te adsz, s én adhatok neked.

Kis rózsaszál, szívem szerelme,
kit nekem szánt, s adott az ég,
te vagy életem legszebb értelme,
leírom neked itt, ma még,
hogy mit jelent nekem ha nézlek,
s bársonyos bőröd érinthetem.
Ajkammal kedvesen becézlek,
hogy mit jelent mindez nekem?
Lehetnék sas, s tán elrepülnék,
- kalandra vágyó, szabad madár.
Szívem súlyától földre hullnék,
tudva, hogy szíved visszavár.
Tudod, erőm belőled árad,
nélküled én csak fél vagyok,
szeretni lelkem sose fárad,
s ha barna szemed rám ragyog,
megbűvöl, mindig elvarázsol,
álomba ringat kedvesen.
Sose ébredjek fel e varázsból,
álmodjunk együtt kedvesem!
Tudom, rózsa nincs tüske nélkül,
ha bántják lelkét, visszaszúr.
De kedves szótól újra szépül,
szépségét adja válaszul.
Maradj ilyen, csak ennyit kérek,
figyeld és óvd a léptemet,
hidd el én szívet nem cserélek,
örökre itt leszek veled.

Hóemberünk földre száradt,
itt már nem a hó az úr!
Tél tábornok belefáradt,
szégyenszemre elvonul.
Halott fáink csupasz ága,
bennük friss élet kering,
s ébredő nap szép sugára
frissíti emlékeink.

Kis madárkák fenn a fákon,
kis szemükben, nagy remény.
Tavasz árad a világon
s visszatér vele a fény.
És a kedvünk visszatér-e,
elmúlik minden panasz?
A szerelmest hajtja vére,
s újra éleszt a tavasz.

Csipkerózsa álmainkból,
felébredni oly csodás.
Szívünk telve vágyainktól,
s mosolyt hoz az olvadás.
Ébredezik a természet,
már a nap is ránk nevet.
Visszatér belénk az élet,
Nagyon vártunk kikelet!

Gyermekszájak ha szóra nyílnak,
őszinték, vígak, jó pofák.
Ők még hiszik, s elképzelik,
hogy így működik a világ.
Ha lelkedben még gyermek maradsz,
minden meglesz, ami csak kell:
álmaid mind valóra válnak,
higgy és ne törődj senkivel.
Mit mond a sok-sok okos felnőtt,
- rosszalkodni, azt nem szabad!
De nem szállhat a szelek szárnyán,
ki nyugton ül és nem szalad.
Ezt ne csináld, és azt ne csináld!
Tilalmi táblák mindenütt.
Gúzsba kötik a képzeleted,
ami később majd visszaüt.
Úgy érzed, kis rabszolgaként
tengeted egész életed?
Pedig, ami most határt szabhat,
a gondolat, s a képzelet.
Álmaidban szabadabb vagy
képzelsz jövőt és holnapot!
Váltsd hát valóra minden álmod,
s amit csak kívánsz, megkapod!