Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Aradi_Gabor•  2023. április 13. 23:15

Hetedhét

Virágosabb rét a lelkem és bennem a te ragyog,

Mióta a karod akarod és az én nyakamba rakod.

Nincs az az arany csíkos füttyű rigó édes dala,

Mi szebb volna mint te magad nekem, most vagy valaha.


Vágyom, hogy kicsiny világom páromként lásson,

De téged, legfőképp magadat szeretve ezen előadáson.

Szekerezz hát velem át ezen a szép szerelem hegyen,

Engedd, hogy gondjaidat rólad a kordélyomra tegyem. 


Éjfél derekán megállunk szalma illatba nevetni,

Alattunk a hegy, fellettünk, hogy fog az ég csillogón lebegni.

Mindegy innen merre tovább hova, oda indulunk,

Egymás tüdejéből égő oxigénen zakatol szerelmes agyunk.


Mert voltam már, hol volt, hol nem volt a láng,

Merre hideg szél süvített és a nap fénye fájt.

Honnan minden egyes hordozott kövem enyém marad,

Hogy a holnap kapuinak építhessek ragyogó szárnyakat.


De most itt a szekéren megélem, ahogy tisztán hallom,

Szíved kapillárisainak lágy hullámzó reményein dalom.

S talán lehet még, hogy az életedbe bele is szeretnék, így teszem,

Bárhol is legyél, én mindig várni foglak ott a hetedhét szerelem hegyen.

Aradi_Gabor•  2023. április 13. 08:47

Szembe

Erősít, hiszem, csak ebbe kapaszkodik,

Mindkét kezem, hiszen az élet,

Tette ezt bele tele velem s nem baj,

Ha mindezt te most még nem hiszed.


Mert én ott leszek nálad, amikor majd.

Lágyan hozzám ér a válad, hangunk,

Akkor csendélet lesz ott, ami minket,

Kínzó gyönyörökkel megajándékozott.


És te is látod már az ellen erőt, sodrást,

Mi jövőt formál, nem oldást keres mert,

Csak egy akar lenni, egyenes és menni,

Mind egy felé, hát ez ellen a válasz lenni.


Nem kevés, tudom és fárad bele karom,

Míg űtöm és húzom, de nem vihet el ő,

Csak azért mert én ellenem mozdul s jő,

Nem lenne az jövő, miben mi álmunk nő.


Kitarts hát ezért, mert ki nem mozdul, vagy,

Haladva rohanó, vivő, áramló tömegek között,

Abba dicső szikla vagy lazac lélek költözött,

Lépése tett, ingathatatlan és bármi, ő halad.

Aradi_Gabor•  2023. április 11. 07:15

Az Én

Elgondolkozom magamon,

Ki én belül lakom, ablakom,

Hol kezdődik, ki gondol rám,

Érek véget, mi szól hozzám?


Vagyok bent az én kísértet,

Hasztalan gondolat ereszt,

Mit nem mindig vagy jól értek,

Néha utálva magamra nézek.


Máskor, én vagyok jó barátom,

Tudat óceánom tutajos dala,

Mi legszebb lehetett valaha,

Csak kifelé árad s kreál ide-oda.


De belül ülésez a sok dialógus,

Bíró, ítész, eretnek pszichológus,

Mind a véleményező én szolga,

Mintha egynek se lenne jobb dolga.


Olykor határaimat én elvesztem,

Bosszút állok az ént hordó testen,

Háborúba lépek magam ellen,

Az ön legyőzését vágyón kerestem.


És elkülönül ő, én és kopó testem,

Lebegek kívül magam önfeledten,

De visszaránt ordítón az a realitás,

Miben az én, én marad csak, semmi más.

Aradi_Gabor•  2023. április 10. 17:45

Rabló

Eljő, mint mindig eddig,

Mi ünnep sok másnak,

Ideje, visszahúzódás után,

Az élet felrobbanásnak.


Ömlő fény tömény keggyel,

Nem számítva belém vág,

Őrjöngő zöld pokol rügyei,

Döfnek lelkemen hajtva át.


Engem tép, kirabol a tavasz,

Minden egyes alkalommal,

Újra hunyorogva életre kelni,

Nyugvó, halott önmagammal.


Érzem igéző szép tűzét belül,

Mi okos, de kegyetlen fegyver,

Eltűnnek éjszakáim a nappal,

Végtelen félelem már a reggel.


Szépsége mind kegyetlenség,

Elvesz mindent is magamtól,

Színei, formái a káprázó álca,

Rettegek a tomboló tavasztól.

Aradi_Gabor•  2023. április 10. 08:25

Meglocsolnálak

Mondd hervadsz-e épp?

Lelkemből lelkem öntöm beléd.

Várod-e a tavaszt, a fényt?

Adok illatos, áradó életreményt.

Szeretnéd szeretni ideámat?

Vagyok tavaszod én ki túlárad.

Éltető dalom hallod-e már?

Tündéri csendben várok rád tovább.