Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
A paradicsom lázadás
A paradicsomok a fürtökön,
Kicsik, nagyok, mind mások.
Ki feljebb van, ki lent apró,
Isten fényes nap sugara,
Nem egyformán osztandó.
Az ágyás ura új tőkére vágyott,
Nem tűrheti a szár önállóságot.
Folyondár fojtogat folyondárt,
A védekező tő amit lehet felhasznált.
Minden tiszta paradicsomlé,
Halmokban hulla el a fiatal lé.
A nagy úr végül gombákat hív,
Nem sejtve ezzel nyakára feszül az ív.
Mert a gombának nincs lelke,
Csak fonalát fűzi, mindig ez a terve.
És hogy érted vagy épp ellened,
Teszi, te soha meg nem tudod ezt.
A fő paradicsom így gombás lett,
És a gomba fonalat őbenne eresztett.
Tanulság, hogy akármilyen nagy,
Paradicsom is te a száradon vagy,
Vannak dolgok mihez nem nyúlhatsz.
Az egyetlen trükk
Kétely, ó te hihetetlen, sokoldalú eszköz,
Semmi hozzád hasonló mi "reménnyel" tölt.
Mert mutass még, nekem valami bármit,
A mi egyben erény de ugyanakkor hazudik.
Ne higgy! – Inkább kételkedj, kérdőjelezd meg,
A jóság álság ruhájában bármikor köztünk lehet.
Vedd intelligenciádat elő és gyerünk kételkedj,
Hidd el, ez a gondolkodásmód hamar magot ültet.
Ha így gondolod hát magad, kételhető minden,
Mi napnál világosabb az is egyértelműen nincsen.
Új hitre váltasz, hiedelemből a kétely tudományba,
Megteszed, mit nem tudnék, hozol engem te a világra.
Én a szemed fényét vesztem saját tükrödben el,
Mikor állok fél lépésre tőled és súgod, nem létezel.
Ez annyira jó, magamtól sem tudtam volna kitalálni.
Ördögöd van, mondanám, de elhitted nem létezem, nincs mit csinálni 😈
A nyughatatlan
Vérem nem ismer elégedettséget,
Folyton kutatom mert valami belül éget.
A semmi sem elég édes, semmi elég sós,
Én vagyok az elégedetlen bohóc.
Elértem valamit, de már nem érdekel,
Már valami más kell, mi jobban felel.
Tudom, más gyakran irigyen rám tekint,
De nem tudok más lenni, csak én, mind.
Vágytól a birtoklásig tart bennem a tánc,
De ahogy múlik a varázs, lelkem, odébb állsz.
Minden élményt toppolni kell, örök varázs,
Soha nem lehet elég egy, ha van még más folytatás.
Hát megyek tovább, arra amerre valami vár,
Kell hogy legyen több, mit szemem meglát.
Nyugalom, te örök lehetetlenség nékem,
Még élek, nem lelem és csak forr belül a vérem.
Kispályás
Kicsi a pálya,
Sok a szöveg,
Tele is van veled,
A mindenem.
Ha néha csendben,
Is maradnál,
Hidd el mind a ketten
Jobban járnánk.
Nem lehet mindenki,
Élsportoló, (naplopó),
A pálya széle,
Ritkán mérvadó.
Értem én azt, hogy
A szerénységet nem neked,
Találták ki,
Egykor az istenek.
De ha már ő feneséged,
Ma közénk látogatott,
Kérjük menjen máshova is,
… hol mi nem vagyunk ott.
Rajtad
Sötétségben egyedül szállok,
Még felvillan bennem a szürke világ,
Az, miben bármikor ott voltál.
Nem tudok járni, de a repülés még megy,
Hagyom, hogy tedd ahogy szereted,
A távolság engem bent túl kicsivé tett.
Semmit se tudok, érzek, kimondani,
Minden megköt, nincs hová előlem mennem,
Sajnálom, hogy nincs utam, többé...