Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Aradi_Gabor•  2024. március 18. 15:19

Lehet


Veled, beléd feled estébe menet,

A léha délután, csók a csók után,

És felfedezve játszik, bárhol bármit,

Csakhogy boldoggá tegye létedet,

Az örömök kertje hegyén.


Én vagyok az lény, ki képzeteidet,

Számon tartja és nem csalfa szolga,

Inkább örök szabad mecénásod,

Felszabadító sereged, hogy éld jól,

Vénuszt meg, igaz égi másod.


Minden próbát kíváncsibban állod,

Te ki, zokogtató lélekviharod adod,

Vissza a bántanak, neki, mert az,

Egészed többűl meg tőle és nő,

Felfelé végre lelked erkélye.


Az égre, ahová az való, mert veled jó,

És jó veled valóság is meg elképzelt,

Kép szeletek, mikor drága idődben,

Bő kezeidtől szerelmes vagyok és,

Boldog, a huncut remény lehet.


Aradi_Gabor•  2024. március 16. 21:55

Petőfoptimalizált


Milyen lehet, mikor egy valaki több lesz mint saját maga?

Az mikor lehull róla az ember kéreg,

Történelemmé válik minden gond vagy gondatlan szava,

Végső jelképé nemesül mint etikai mérleg.


Nem kötelező, de kijár a véráztatta mártíromságból vele,

Az élő hősök tudod kellemetlenül emberiek,

Magasztos és közönséges a történelembe együtt nem fér bele,

Az események sodrásban a részletek elvesznek.


A histórium pedig a jövő nemzedékek és a győztesek sportja,

Elvégre minden kölöknek kell egy példakép,

Meg különben is ki emlékszik már arra mi volt a dolgok sora,

Írjunk inkább egy izgalmas megemlékezést. 


Így lesz hát minden kis faluban a szép nevéből annak utca,

Aki erre nem biztos, hogy valaha is vágyott,

Ettől ő szerethette igazán a hazát, nincs ebben semmi furcsa,

De a túl sok polír elveszíti az embert s igazságot.


Aradi_Gabor•  2024. március 16. 20:54

Reggel


Szemeidben kell a nap,

Mint apró szentjánosbogarak,

Arcodon tűzzel kél az élet,

Gyönyörű testrészeid,

Mint édes nehezékek,

Láncos fogja vagyok,

Miket elengedni sehogy nem akarok.


Belegömbölyödsz markiamba,

Csípőid lágy kengyel,

S adod mi vagy, szerelem mindennel,

Kinek est-hajnal csillagaként,

Örök egemen ragyogsz,

És én papod vagyok.


Téged szívembe és eme,

Lángoló imába zárva,

Mert így egyben csak rád vágyva,

Kezdődjék hát gyönyörű napunk,

Hol egymásnak, újra, rajongó csodái vagyunk.


Aradi_Gabor•  2024. március 13. 20:29

50


50, s hogy ígértem közétek újra eljöttem,

Hogy egyességünk veletek meghagyom,

Magamat véletek megosztom.


S jövők nagy széllel s tűzáradással,

Minden félelmetek rajtam keresztüli,

Végső elhagyásával.


Milliónyi nyelven egy vagyok, ki belőletek beszél,

Lelkem lelketekbe száll, mint szelíd szél,

S igazságom bennetek lesz erős acél.


Mert tudjátok mind már, Fiamtól vagyok,

Az út, igazság s maga az élet,

Galambként mostantól bennetek élek.


De tudjátok meg, most még együtt s külön-külön:

Háromságom egyességünk lényegét,

Mint Atya s Fiú s Szentlélek voltam s vagyok e naptól:


Mindörökké valamennyiőtökért.


Aradi_Gabor•  2024. március 13. 14:24

A sárkánypecsét feltörve


Rideg világunk, egy ősi legenda szerint akkor keletkezett,

Mikor az utolsó sárkány is elhagyta az embereket.

Végső varázslatával lezárta szemüket, hogy a múlt emlék,

A jövő pedig érthetetlen lehetőségek sokaságaként ég.


Addigra már az emberi önzés és gonoszság elpusztított,

Minden ősi varázslatot, mindent mi életre hívta ezt a valóságot.

A távozása előtt az ős-sárkány két vendéget hívott még,

Kikről tudta, hogy lelkük tükrében a tisztaság ég. 


A Napnyugat Papnője és a Napkelet Remete varázslója,

Hosszú útja után föléjük ért, a sárkány templom hajója.

Nem beszéltek, gondolataikban mégis egyként élt az elkerülhetetlen vég,

Eleven tanúként látták ahogy a csoda távozásával a lélek elég.


Feladatul kapták, a mágia távozásával világunkból végleg,

Hogy minden korokban egymást keressék legyőzve a sötétséget.

A dolguk a remény, a harc ott ahol mérgező gondolat maga a lét,

Mégis örök egymást támogatva bizonyítsák hogy emberben szeretet ég.


Így hát a két különböző fél mégis egy egészet alkotva örök ideje harcol,

Nem mond le se egymásról se az igazi célról, bármivel is dacol.

Mondja igy mindig eme kettő egymásnak: - Bármilyen sötét is az éj,

Tiszta szívem lámpásként megtalálod, higgy bennem, soha ne félj.