ZENgő

Aradi_Gabor•  2022. július 28. 20:00  •  olvasva: 142

Egyszer egy kolduló szerzetes,

Kinek háta volt egyenes,

Utonállók tartoták fel s hátra,

S nem voltak tekintettel,

Szegény kopottas mivoltára.


Add a pénzed vagy meghalsz!

Órdította a vezérük esztelen.

Jól látod az nincs nekem, szemed nem csalt,

Nem hiszek neked tetves koldus, vetkőzz meztelen!


így hát a szerzetes ott állott,

Ahogy a világra érkezett egykoron.

Kopaszon, kiszolgáltatva szemérme szabadon.

Tényleg nicstelen,

De Látott minket - mondá a vezér - így,


Akasszátok fel arra a fára, ott majd fecseghet!

S markos marconák a fa alá lökve őt nevettek.

Szólt belül a hang, s egy szutrát kezdve sorolt,

Mit gyermekként hallott még, s most,

Ki is hallik lassan, a következőként valahol:


Ó testvéreim Szamszarában, 

Tegyétek mit vágyatok követel velem.

A szívemben mind szeretettel gondolva,

Vagytok ti itt most jelen.

Tanulom, hogy elfogadjam tettetek ajándékait,

A szerető jóság legyen, mi mindannyiótokat

Beborít.


A harmiák hátra léptek és szemük,

Lett mind nagy s kerek,

Áldozatuk jó kivánság áldását,

Még soha egyikük sem élte meg.


Ostoba férgek! - ordította a vezér

Húzzátok fel most,

Vagy ti is melette lógni,

Fogtok majd mind, ezért!


Morogva s ímmel ámmal,

Megtették mit vezérük követelt,

De egyikük, a nyaka és a kötél közé,

Egy merev csizma bőr darabot rejtett el.


Égész éjjel esett a nagy fügefára,

Mire a szerzetest akasztották fel,

A megnyúló lelógó ágak a testét,

Óvatosan az útra fektették el.


S azóta öreg a szerzetes már,

Ki a következőt tanítja:

Mindenkiben van emberség,

Minek nálad, benned él a kulcsa,

Igaz, néha meg kell előbb halnod,

Hogy ő ezt magának s neked bebizonyítsa!



És a szórakó előadásában is…


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2022. július 29. 20:57

@DanyiDenesDezso: 😊🙏😉

DanyiDenesDezso2022. július 29. 19:54

:-)

Aradi_Gabor2022. július 29. 03:18

@skary: 😊🙏

skary2022. július 29. 02:34

:)