Zazen

Aradi_Gabor•  2022. július 8. 06:17  •  olvasva: 141

naná majd nem


Lelkem fedél.

Mely testem fazekán él.


S ha túl nagy a nyomás rajta,

Számolnom kell vele hajtva

A gondolat pillanatot hogy csak én legyek benne

Mindentől mentesen a mosttól eltelve.


Levegő egy, levegő kettő,

A mindent ki eresztő. 


S belül maradok én vessző

Egymagam feledve egy egó talan percre

Míg kívül a világ indifferens

Alkalmat adva hogy belül rendet teremts.


Levegő három, levegő négy,

Mindig el eresztő légy. 


S jön az én fuldokolva

Nem érti miért vagyok ilyen durva

Vele hiszen ő az én s én az ő

Ordítja nélkülem nincsen jövő.


Levegő öt, levegő hat,

Csak amit hagysz, rád hat.


Elmerült már a semmi mindenben a komisz egó

S nélküle lenni kicsikét olyan jó

Mert rájöhetsz mindened megvan rég

S az univerzum olyan kék.


Levegő hét, levegő nyolc,

Az légy mire akarni gondolsz.


A parketta farostjainak mintája

Kezd most szemed kapuján ördögi táncba

Vinne téged el hogy veszítsd el a sort a számot

Magad magadra néz és ordítja, utolsó lehetőség itt várok!


Levegő kilenc, levegő tíz,

Nincs mit elérni, ebben bízz.


Tudatod, a te vagy már nem is te rádöbben

Jelen kell lenni, érezni, megélni a mindent

Mivel előről kezdődik a kör...

Tudom, tudom lélek fedél velem ne pörölj!


Levegő egy, levegő kettő…



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. február 11. 11:10

@TothGigi:

Nagyon szépen köszönöm 😊🙏🌹

TothGigi2023. február 11. 11:05

Tanulságos!
Szuper vers :)

Sznearanka2023. február 11. 10:17

:)

Aradi_Gabor2022. július 8. 09:58

@Animanongrata_: nagyon szépen köszönöm 😊🌹🙏
A lélek és az ego az én és a tudat vagy ki vagyok (az) én?
Végtelen féle a lélek végtelen féle a válasz erre az alapból nem túl bonyolult kérdésre. De van egy nagyon aranyos Kaon-om (Zen Buddhista tanmese) erre:

A gyakorló fiatal szerzetes, kérdezi az öreg kolostor vezetőt:
- Mester, kicsoda az én?
- Az én, az az, ami ki be száll a homlokomon - válaszolta az öreg szerzetes.
- És honnan tudom - tette fel újabb kérdését a fiatal tanonc -
Hogy hol akik az én bennem?
Az öreg remegő kézzel, a kolostor udvaron nyíló pipacsokra mutatott.
- Látod ezeket a virágokat szerzetes? - Kérdezte.
- Látom - felállt a fiatal szerzetes.
- Látod a színüket is? - Kérdezte az öreg ismét.
- Látom, pirosak - felelte a szerzetes.
- Meg is tudod mutatni, hogy hol Van az benned hogy piros A színük? - kérdezte.
Fiatal szerzetes felemelte a kezét tétován a homloka felé mutatott majd zavarodott a lengette a kezét a szíve felé végül lehajtotta a fejét gondolkodva majd mosolyogva felnézett.
- Azt sajnos nem tudom - felelte - mert az ÉN bennem van valahol amit még vagy nem ismerek vagy nem tudok megfogalmazni.
- Pontosan! - Az énedben van! - felelte az öreg mosolyogva.
- Sokat tanultál ma. Megérdemel a mai napi pihenést!

😊🙏

Animanongrata_2022. július 8. 08:53

A lélekre írnom kell a név kötelez :) meg jót is írtál azért is :)
Látom van tapasztalatod a stressz kezelésben, én a nyuszi légzést nyomom ha kiakadok. Még gondolkodom a lélek és az ego kapcsolatán, köszi :)

Aradi_Gabor2022. július 8. 08:29

@Mikijozsa: hálás köszönet 🙏😊

Mikijozsa2022. július 8. 08:08

fedél a test fazekán jó lett