Zavarj

Felkavarló lélek vihar képlet,

Ki szívem tavasz rügyévé lett,

Téged éltet az emlékezet,

A belém égett kedves képed.

Erőd mely e éles kardá tett,

Melyre a  karomban emlékszek,

Képek, a remény lángot vetett,

Minek melegében jól el leszek.

Nem zavarok? – lágyan kérded,

Ó de igen! De az égre kérlek!

Tedd ezt még meg, gyakrabban!

Hogy e örömöt abba ne hagyjam.

Én csoda szép hosszú kard erőm,

Ki reményt, csókot ad élet erőn,

A léted tép, húz, vág, ragaszt,

Hozzád édes zavarként tapaszt.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)