Voltam én

Aradi_Gabor•  2023. március 8. 08:29  •  olvasva: 93

Voltam én már anyám szemében csillag,

Ez ugyancsak rövid ideig volt de nála még hat.

Neki én még mindig kicsi vagyok,

De ilyen a szerettet, így teszi a vakot.


Voltam én már a rettenetes gyermek,

Kitől zengetek sok iskolai termek.

Traumás lett tőlem néhány pedagógus, 

Azóta a rossz pályaválasztással vagyok analógus.


Voltam én már rossz bolond de jó szerető,

Valahogy mindig a pendelyem ment elől.

Szerettem és szeretek néhányan,

Kerestem talán másban, mit magamban nem találtam.


Vagyok én még sok szó itt egy szöveg dobozban,

Jól esik írni, talán egy mivel nem vagyok rosszban.

Egy gondolatot adni valkinek akit még érdekel,

És gondolatomra saját szikrájával megfelel.


Vagyok én még a káosz kapitány, zavros életem taván,

Bár mindent megteszek, hogy én üljek a látszat lován.

Hisz bensőséges jó barátom már rég a kétely,

Nem tudom, hogy férünk el, egyikünknek mennie kell.


Vagyok én még végül a víg, facér, vagány csalogány,

Ki mindig talál okat, hogy fújja még ha nyakán ül a magány.

És visszatolja a sötétsége fellegeit, oda ahonnan az eredt,

Mert belső parancsa mosolyt fakasztani, ott hol lehetek, kedves olvasó veled. 



És a szórakó előadásában is… (almás)


És a szórakó előadásában is…(robotos)


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. március 8. 10:16

@Mikijozsa:

Köszönöm Mikibá!
Előfordul, hogy belül fordul meg bennem ami ki akar törni 😊🙏

Aradi_Gabor2023. március 8. 10:13

@skary:

Köszönöm, javítva. 😊🙏

Mikijozsa2023. március 8. 10:09

Nagyon jó, bebizonyíttattad hogy az információ is vers, százszázalékban

skary2023. március 8. 09:19

itt egy szövegbe
zavaros