Veszteni kemény

...s jön az ütés, tudod, látod s fedezékeid felkínálod,

S mint egy lassított vonatkatasztrófa az agyad sokkal

De sokkal gyorsabb és ordítja, mozdulj már béna vagy

Vagy vak s nem látod? Istenem ember de lassú a felfogásod!

Az első ütés telibe kapja a gyomrodat s szikrát hány a mindened.

Gondolod, az se lehetne sokkal rosszabb ha beleidet odaadnák te neked

Másodikat az arccsontod nyeli be irtózatos erővel telibe,

Reccsen az orrod s szemöldököd ahogy az erő átköltözteti őket röptiben.

 S felnézel a lágy bordó vér cseppek fátylán át

Tű kanyarban törött orrod fokozza arcod látványát.

Te már 20-nál tartasz s magadat rég kiszámoltad

Mikor feltápászkodás közben valami irdatlanul pofán csap.

S állsz (még) életed csatájában tudva, hogy mindennek vége de egy

Fura Gondolat, kásásra ütött agyad most frissen elérte.

Mi lenne ha nem adnám fel? Ha tántorogva lengetném a kezeim,

Vajon észre vennék-e elbukott szerelmes tündérek s angyalaim?

De lehet nem is nekik szólna ez tán hanem önmagamnak, magamért,

Mert veszteni mindig kemény legyen a tét nagyszerű vagy egyszerűen elért,

Mégis a legfontosabb tanulság, mit az élet szoritójában tudnod kell,

Hogy mikor tartsd oda csépeltetni a fejed s mikor mentsd a bőrödet, 

S fussál el.

És a szórakó előadásában is…