Vártalak

Türelmesen viselve éppen magamat,

Kivettem a szekrényből a szebbik ruhámat.

Rendbe mindent raktam amit nem tennék,

Jó benyomást kelteni te benned szeretnék.

Peregtek a csiga lassú másodpercek,

Lelkem titkai neked rég megfeleltek.

Úgy tolnám a pillanat elakadt szekerét,

De várok halkan mert várni rád jó még.

Hogy a mosolyod itt legyen bennem,

Felolvadva testben s lélekben.

Hol pillantásom mint égő ruhát,

Téged egyszerre a magasba és mélybe ránt.

Várok mert szomjúság vagy, vágy s kétely,

Hol mindent hinni akarok csak te jöjjél el.

Nem érdekel ha én leszek a világ bolondja,

Éget a vágy ó te bűnös édes szolga…

Mert nekem hiába várni is boldogabb rád,

Mint lassan égetni a vágyódás parazsát.

Én úgy látszik vagyok az ebben élő-égő alak,

Édes-kegyetlen, de boldogan vártalak.

És a szórakó előadásában is…