V

Aradi_Gabor•  2024. január 14. 08:15  •  olvasva: 28


Tavasz ágán ring a lány,

Átok rajta a magány.

Jer, ó, jer, csiklandós szerelem,

Gyere már, és foglald el magad velem.


Hosszabbodó napsugár,

Csak a karjaidba engem vár.

Még tétova, de akar a szív,

Mosolyod olyan erősen hinni hív.


A semmi ágán függ a nő,

Szemeiben hamu már a jövő.

Volt, nincs, tovaszállt,

Szerelemmadár más fészekre talált.


Fakó, tompa tavasz lép elő,

Hinni másban, magában sincs erő.

Szív a szívhez, lélek lélekhez lép,

A fiatal lány benned él még.


Ne keresd, űzd, de várd,

Tartsd nyitva szíved kapuját.

S Valentinod újra eljő,

Mert ő maga a szerelem, az igaz meglepő.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!