Utoljára…

A sötétség mindig elragad,

Benne jól megkínzott lelkek,

Ordítanak belül álarc alatt,

Élni rettegj mert ez maradt.

Tetvesen egyszerű szavak,

Falják ön hazug tartásodat,

Reménységeink igazi férge,

Egymás való semmibe véte.

A vágy szégyenlős görcsein,

Körénk a „szép” szerelmein,

Testeink velő fertője rothad,

Alattam birtokban tudhatlak.

Éled az urin szagú reggelen,

Irigység kel velünk hajnalon,

Kényszer munka kávéhabon,

Meghaltam, szemem kinyitom.