Ünnepi kiadás (40-10)

Gyertek, ünnepelünk most egy kicsit,

Mert az  ünnep az, mi a szürkeségtől elkerít.

Megmutatja mi dolga is volna léleknek ki-ki szerint,

Amikor is az valami nem mindennapira ráhederint.

Így megesett a héten, hogy valamiféleképpen,

Egy jelentősebb szám állomás elérkezett éppen,

Kerek vagy sem, ahogy veszed, de az élet a számokat,

Mint önmagukban hazugtalan angyalokat, hagyta azokat.

40 és még három nulla, olvasó szem páros lélek hajó,

Szórakodva remény szerint szórakozó, háló napló olvasó,

És ugyanakkor meg még, 10 és három nulla párja várja,

Tovább, ki önnön nevem alatt megjelent írásaim sorát járja.

Sok ez vagy kevés? Ennyi most, hát ennyi épp elég,

Szép hogy van, dörmögi a zsebemben Arisztotelész.

A köszönet és hála szokás szerint kijárja, mivégre, elvégre,

Fejem szó repertoárja se gondolta volna, eljut eme estére.

És hogy fejembe ez nem száll a, felderít a kaján ferde tény,

Én mint kényszer író nagy legény, mulya remény,

Légy hát szerény és vedd észre, csupán szavakat raksz le,

A végtelenség kapujának küszöbére.