Trágár ima

Aradi_Gabor•  2022. október 15. 05:55  •  olvasva: 90

Ó tekintetes magasztos teremtő akarat,

Ki a vágy ragacsos nyálát számba raktad.

Illetem hát feneked magasztaló ajkaimmal,

Remélem mosdatlan vagy mert úgy szeretlek majd mostantól minden alkalommal. 

 

Te ki elhiteted minddel, hogy a való az nem való,

Hogy szégyelljük létünk dolgait mert majd attól lesz jó. 

Te ki önmagadat alapból három felé osztod, zavartan,

Mégis önmagad képe szerint üzekedünk mind lent az avarban.

 

Tudom bocsánatlan bűn, hogy nevedet alkalmatlan számra vettem,

De a kikapós szomszéd feleség ma nem ért rá, hogy ráüljön helyetted.

Tódult agyam, vér pezsgőn zengi hát eme trágár imád,

Gyere gyere, sorvaszd el mindenem, bosszúld meg hát.

 

Mert egy nincstelen pöcs vagyok kinek elég eszet adtál,

Hogy önmagába harapva, legyen feje egy mosdatlan ágytál.

S bár szeretlek s munkád szép oldalát imádva,

Teszem ezt most s mindörökké, álságos képmutatásaidat soha meg nem bocsátva. Ámen. 

 

 

És a szórakó előadásában is… (almás)

 

És a szórakó előadásában is…(robotos)

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2022. október 15. 07:11

@Törölt tag: köszönöm és örülök hogy tetszik😊🙏

Törölt tag2022. október 15. 06:30

Törölt hozzászólás.