Tíz penitencia

I.

Értéktelen hazugság a lét,

Pillanatnyi gyönyör, ember taposásért.

II.

Mikor válik a hazug, igazzá?

Megkérdezted, te válsz ezzel azzá!

III.

Nem bánt, hogy tehetné meg,

Hiszen selyem nyálam fonalaiba burkoltam néked.

IV.

Miért neki lehet mit nekem nem?

Rohadjon meg, szárazon és nedvesen!

V.

Felejteni próbál mit belé ütött,

A szív a legsötétebb, mikor gyűlöletre vált az istenített.

VI.

Ne, vagy de mégse, tedd de hagyd majd én,

Belőlem vagy, nem leszel semmi magadtól, de velem sem.

VII.

Mindegy de kell, magamba, zsigervágy,

Bódítva telít, kidobom, kihányom a felit, kell-nekem-enyim!

VIII.

Parancsoltam és te KUSSOLSZ mert még ütök!

Szörnyeteg bálba ment az undorító torzszülött és hozzáillő sziámi párja.

IX.

Ím a bölcs, a félelem kufár ki okosabb volt mindőtöknél,

Hazug álmot hozott és önfeledten lop most a zsebetekből.

X.

Egy halott anya és gyermeke a sarkon,

Kiknek bűzlő hulláját naponta átléped,

Mennyivel egyszerűbb az élet, ha el játszod,

Hogy nem láttad mégsem….