Táncolnék

Úgy táncolnék a mosolyodba bújva,

Füledbe érzelmes butaságokat súgva.

Érintésed tarkómat ölelné ringatva,

Mosolyod kisugározna minden csillagra.

Olyan intim, oly szép e közelség,

Közelünkbe most sokáig senki se lép.

S hibátlanok lennénk mind a ketten,

Két lélek egy mozdulat ütemben.

Én határozottan lépnék oda hozzád,

Te kihívón mosolyt küldenél rám.

Szabad lennél erre a táncra,

S mi együtt táncolnánk párban állva.

Tánclépnénk andalgón hogy a zene lüktet,

Egymás kezében, az élet minket nem sürget.

Tudom érzem, hogy táncod csak nekem szánod,

Felmagasztal, hogy én lehetek a párod.

Táncolnék s táncolnál velem te végtelen,

Keringve suhannánk át az életen.

Ringatnálak téged karomba zárva,

A zene, ritmus, szenvedély eggyéválva.

És a szórakó előadásában is…