Táltossá válásom csoda hegyén

Aradi_Gabor•  2023. december 13. 06:30  •  olvasva: 85


Minden megtörtént már egyszer valaha,

De nekem új érvényű minden és csoda.

Az ember, vele az őt mozgató érzés rugók,

A miértek, és az értetlenül sötétben maradók.


Voltam így én gyenge, erőtlen sőt, esztelen,

A bűnömön bak, mert ezt tettem velem.

És tudtam küzdeni jól, önmagam ellen,

Amíg nem olvadt el mind a viasz a szemeimen.


Mit meg nem értünk, hívjuk 100 csoda nyelven,

Sodró az élet tánc, pörögve kell énekeljem:

Fénylő csillagköd foltossá lett az én lelkem,

Belém bújt az ördög, és a jövőt látom szemeimmel.


Állok majd a naplemente aranyló csúcsain,

Hol harsány édes bíborban fénylik trónjain,

Az mit talán más lehet, igazságnak hív,

Pedig mindig is hittük, az összes szavait.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. december 13. 11:06

@Mikijozsa: köszönöm szépen Mikibá 😊

Mikijozsa2023. december 13. 10:20

nagyon jó

okeanus2023. december 13. 07:54

@Aradi_Gabor:
nem akkor van a baj velünk, ha valamely "igazságunk" megdől, hanem, ha az gondoljuk /hisszük/, hogy a mi "igazságunk" /isteni igazság/ örök és megdönthetetlen...

Aradi_Gabor2023. december 13. 07:40

@okeanus: Ez eddig rendben is van és egyet is értek vele. De mi van akkor amikor kiderül hogy az eddig igazságnak tartott véleményünkről kiderül, hogy hazugságok voltak. Mi van akkor amikor be kell látnunk hogy a másiknak van igaza? Vajon a hit, megtudja győzni minket olyan dolgokról amiket nem fogadnánk el igazságnak? Mi történik akkor amikor be látunk dolgokat? És mi történik amikor túl későn tesszük mindezt? Tudom ettől a fogalom még nem változik meg de engem az átalakulása izgatott jobban.

okeanus2023. december 13. 07:30

"igazságnak" azt szoktuk nevezni, ami egybeesik a saját véleményünkkel...