Szerethetetlen

Aradi_Gabor•  2024. május 6. 05:07  •  olvasva: 45


Mit tettem, nem tudom,

A fejem nagy és nem fér ki az ablakon.

Pedig boldog-tombolva rohannék hozzád, bárki is vagy,

 - Érdekes, mondanád és a lángvilág megfagy.


Valamikor eposzommá lett az ész,

Ami merész, de nem szíven talál,

Mert lány ki aggyal szeret talány,

Hogy létezik-e virágban egyáltalán.


Eszem betör és ragyog (te nagyképű!),

Míg elbűvölő magam vagyok,

Csupán csak arról feledkezem el,

Szerelhetetlen szerethetetlenségemmel a senkit érem el.


Nem férfi, fura bizsergető eunuch figura,

Olyan könnyed desszert féle,

Hideg tűz, lángtalan szerelem intelligencia,

Egyszer elmegy, estebédre.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2024. május 7. 04:33

@PuZsu:
Köszönetem imádja az ön minden sorát,
Lelket adni másnak önre teszi a koronát.
Nem könnyű esetként még megfontolom,
De biztos, magam szeretni nagyon tudom 😊🌷

PuZsu2024. május 7. 01:13

Te sem vagy ám szerelhetetlen,
Eszeddel magad szeretheted,
Ezzel a nőt megszerezheted,
Nem is csak egy estebédre... 😀