Szerethetetlen

Mit tettem, nem tudom,

A fejem nagy és nem fér ki az ablakon.

Pedig boldog-tombolva rohannék hozzád, bárki is vagy,

 - Érdekes, mondanád és a lángvilág megfagy.

Valamikor eposzommá lett az ész,

Ami merész, de nem szíven talál,

Mert lány ki aggyal szeret talány,

Hogy létezik-e virágban egyáltalán.

Eszem betör és ragyog (te nagyképű!),

Míg elbűvölő magam vagyok,

Csupán csak arról feledkezem el,

Szerelhetetlen szerethetetlenségemmel a senkit érem el.

Nem férfi, fura bizsergető eunuch figura,

Olyan könnyed desszert féle,

Hideg tűz, lángtalan szerelem intelligencia,

Egyszer elmegy, estebédre.