Szeretetlen

Aradi_Gabor•  2023. február 27. 03:16  •  olvasva: 75

Vigyél a reménytelenség szülőházába,

Ahol minden, örökkön csak szép árva.

Álmaimban ott vagyunk ím nemsokára,

Vágyaink mutat a sáros odaút nyomára.

 

Még megállunk sírni az út kies szélén,

De nem tudjuk miért tesszük se te se én.

Elfeledett szó már lelkünkben a remény,

Szemedben kihúnytam s nincs már fény.

 

Hallgatom dalaidat felemel ha énekelsz,

Emlékeink lelkünkben már nem férnek el.

Hagyom hogy dühös légy és azt hogy félj,

A valóság leple bennünk maga a tökély.

 

Nem harcom a múlt s nem emlék a jövő,

A jelen mocsarában a kétely az esküvő.

Ringatnék mást de belül túl nagy a kár,

Magamba törve romokban áll ez a vár.

 

Elengedem most a kezedet nincs tovább,

Nevem nem lesz már neked csak délibáb.

Üres szobáidban, üres lelked fájdalmát,

Éld hát a reménytelenség szülő otthonát.

 

 

És a szórakó előadásában is… (almás)

 

És a szórakó előadásában is…(robotos)

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!