Szerelmes szösszenetek

Gyere becézlek,

Végigsimítom hajad s nézlek.

Mert szívem vonalaiddal van tele,

S szemem se tud betelni vele.

Ölelj meg kérlek,

Veled végre nem félek.

Se magamtól se mástól,

Se az eljövendő folytatástól.

Bújj ide a karomba bele,

Szíved dobja maga a zene.

Édes Illatod elandalít,

Maradj még egy kicsit itt.

Még rendetlenséged is szeretem,

Káoszoddal együtt kellesz nekem.

Nem zavar gombócban az ágynemű,

Hisz te voltál benne, gyönyörű.

Kezem összekulcsolva fogod,

Ujjaid ujjaim közé fonod.

Az egész világ tudja végre,

Embernek születni csak ezért megérte.

Gondolataid is csodákat igéznek,

Logikád ékköve ennek az egésznek.

Értelem s érzelem benned együtt él,

Szavaidba szerelmes a kósza szél.

Nap végén veled lenni a jutalom,

Megsimogatsz s kicsalod mosolyom.

Már félig álomban ölellek át,

Minden apróságért szeretlek, egy életen át.

És a szórakó előadásában is…