Szembe

Aradi_Gabor•  2023. április 13. 08:47  •  olvasva: 77

Erősít, hiszem, csak ebbe kapaszkodik,

Mindkét kezem, hiszen az élet,

Tette ezt bele tele velem s nem baj,

Ha mindezt te most még nem hiszed.


Mert én ott leszek nálad, amikor majd.

Lágyan hozzám ér a válad, hangunk,

Akkor csendélet lesz ott, ami minket,

Kínzó gyönyörökkel megajándékozott.


És te is látod már az ellen erőt, sodrást,

Mi jövőt formál, nem oldást keres mert,

Csak egy akar lenni, egyenes és menni,

Mind egy felé, hát ez ellen a válasz lenni.


Nem kevés, tudom és fárad bele karom,

Míg űtöm és húzom, de nem vihet el ő,

Csak azért mert én ellenem mozdul s jő,

Nem lenne az jövő, miben mi álmunk nő.


Kitarts hát ezért, mert ki nem mozdul, vagy,

Haladva rohanó, vivő, áramló tömegek között,

Abba dicső szikla vagy lazac lélek költözött,

Lépése tett, ingathatatlan és bármi, ő halad.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. április 13. 18:04

@TothGigi:

Köszönöm 🌹😊🙏

TothGigi2023. április 13. 18:03

Szép gondolatok!