Szellőztetés

A szobában ketten aludtak meg a hajnali fény,

Csíkos remény, mely a redőnyrések közé szökött,

És furcsa alakokat öltött bútorokon és a falakon,

Remek egy alkalom, hogy úrrá legyen az álmokon.

Elindult a reggel, megszokott tetszhalott lábakon,

Mély álmos nyugalom ébredezve vágyik a frissre,

Üdére, viccre mi a lelket újra kifeszítve dorombol,

Jöjjön nosza a külvilág ez alkalomból most be ide.

Nyílik hát a nyílást eddig sziget elven tömítve záró, 

Milliárd gázmolekulát gátló üveges átlátó szerkezet,

Most beenged külső légteret hullámhossz hallhatón

S a nyitott ablakon, dübörgő zajaival tölt fel az élet.

Hogy mitől friss ez kérded, hisz léte végtelen régóta,

Mint szimbióta atom és elektron, de bejönni hagytuk

Ide, csak most ablakunk szép szélesre nekik nyitva,

Félre tudva mi új s mi régi, a pillanatnak élni, csoda.

És a szerző előadásában is…