Szalmában

Fogd a kezem, és gyere, nincs messze már,

A város falain belül minket biztonság vár.

Még egy kicsit, még egy kicsit, még tovább,

Látod ott már a fényeket, ott a biztonság.

Nagyon fáj, nem bírom, adj erődből hát,

A sötétből minden ősi félelmem belém lát.

Segíts, terhünk beérett és világra vágy,

Közelebb kell most, hogy védelmet találj.

Elfútta a szél a felhőket onnan a domb fölül,

Fényes csillag ég, utat mutatva nekünk örül.

Kis csordaszállást látok ragyogni fényében,

Odáig bírd, kedvesem, fájdalmas reményben.

Fektess a szalmára és erősen fogd kezem,

Új élet belőlem kiszakadó dalát énekelem.

Minden fájdalom egy irányba érve mutat,

Megváltó terv karjaimban édes - ragyoghat.

Három vándor ér messzi keletről épp oda,

Csillagfényes Betlehemben a jászolba.

Bölcs utazók, kik tudták jól olvasni az utat,

Értették, ember már egyedül nem marad.

Alszik már szalma ágyon maga a remény,

Gondviselés védi őt, a jövő szeretetfényt.

Emeld hát te is szívedbe ezt a mai estén,

És Ünnepeld lelked jászolának küszöbén.