Szak-ál(l)om

Aradi_Gabor•  2024. február 25. 00:35  •  olvasva: 106


Selyem fényes szálam szála,

Tele nőve veled álam fertálya.

Van belőled bőven, nem kopottas,

Büszkeséges férfi hiúságot adsz.


Pepecs tisztán én pacsulizálom,

Nem mint bogár hon ül az álon.

Pomádé, olaj, speckó röff kefe,

Szebb érzés magam nap kezdete.


Néha szúrva csíp és ez így igaz,

De a férfi a szakállán férfi marad.

És forma, mint ember ezer alak,

Favágó, hegyes, körszélesen halad.


Divat ez persze, jön, megy, újra,

Mégis korokon át az erőt súgja,

No meg törődő emberré teszel,

Mit mutatsz bennem nem veszik el.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!