Sötét oldalaink

Mondjátok, lényeg a pozitív gondolat,

De egyoldalúan valami csak tartalmatlan marad.

A kontraszt elrugaszkodó pont,

Nem a feltétlen örök negatív borongó kolonc.

Mert lásd a genézis széles körben komplex terv,

Hol felépíteni de elbontani se semmit felejt.

És bár szép a gondolat fiatal élet,

Elmúlása nélkül nincs tavasz reménységed.

Értsd altalaj lebontó hiányban nincs felnövő erdő,

Virág szépsége sincs ha nincs rothadva erjedő.

Mikor a lelked csak egy oldalra áll,

Elvétve titkolja mi az élettel vele jár.

Ugyanígy nincs csak boldog s vidám gondolat,

S csak rosszabb ha sötét ideáidért te szégyelled magad.

A gondolat benned kell, hogy szabad legyen előjel nélkül,

Sok minden alkotott, sors, nevelés, gének mivel világra nézünk.

Merj a sötétedről tudva bele nézni de ne zárd,

Magadban gondolataiddal együtt tégy harmóniát.

Fény és sötét és közük a végtelenség,

Teremtve majd megölve téged adják a létezést.

És a szórakó előadásában is…