Sötét imádság

Aradi_Gabor•  2023. március 26. 07:12  •  olvasva: 58

Mond, mi végre zengi még az égi kórus,

Élet dicsőség dalát fejünkben réges rég?

Képmutatásunkba bele reng a föld és ég,

Hinni se lehet mást mint önhazudó taktus.


Vajon vak hitű félelem ragadja el elméjét,

Kin belül boldog hazudva szenved remény?

Felülve jóság csicser himnuszoknak erény,

Inkább pusztul rém-álmon vesztve elméjét.


Miért e áll áldozó vér vágy, testvér gyűlölet?

Hogy létetett teremtő neveden erő a szenny,

Nem tehet mást emberállat rettegi a mennyt,

Hol testvéri szeretet mint hazugság termett.


Hát legyen, elvégre mi a te formáid volnánk,

Neved hívom, Te ki az emberi vágyban laksz.

Tudom jól most is fülelsz és mindig hallgatsz, 

Miattad egymásból mi csak lucskot akarnánk.


Mohóság és kéjvágy szenteltesse a te neved,

Jöjjön el a te országod imádjuk akaratod veled,

Miközben mi a földön egymásra hágva hívunk,

Rég önmagunkért neked, vér könnyeket sírunk.



És a szórakó előadásában is… (almás)


És a szórakó előadásában is…(robotos)


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!