Soha ne találkozz a bálványaiddal

Aradi_Gabor•  2024. június 3. 06:13  •  olvasva: 29


Az élő lélek hősre vágy,

Mert vele példáján át,

Bírja ki a sötét éjszakát,

S azonosít zászlót, hazát, 

Csoportot, hova szíve

Húzva, vágyva tartozott.


De mikor az istent játszó 

Ember, még életében a

Mennyeiből imádói között

Lépdel, a mondai léte

Kerülhet csapdába, ha

Mondjuk reped ülepén

Istentelenül emberi gatyája.


És ez még csak a kínos,

De nem kellemetlen lóláb,

Mert mikor az kilógva derül

Bizony, az ott leszedett keresztvíz

Forrázz, s angyalok fordulnak

Démonokká vele, és a lehulló

Álarcnak szele, oly ismerősen

Emberi.


Mert amikor valaki templomod

Ablakában színeleg, te őt

Álmaiddal felkelned, mozdulatlan

A dolga az, hogy elérhetetlen,

És higgy, imádj mindent vele

S róla, de tudd mind a jó,

Minden rosszal együtt,

Belőled volna ott.


Míg pillanatba merevedett

Bálványaid test gőzei

Nem facsarták orrodat,

Addig tudd, álmaidat

Szereted magadból magad.

És hiába gyermeknek fontos

A mese, mondod, elég idős

Vagy, hogy éberség legyen

A való gondod.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

PuZsu2024. június 3. 10:27

Éberen is álmok közt járunk, illúzió mindaz, amit látunk.
❤️