Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Silencio
Aradi_Gabor• 2022. augusztus 21. 08:05 • olvasva: 107
Mostanában zajtalan minden,
A világnak szinte hangja nincsen.
Csak valahol mélyen legbelül,
A nevetésed emléke csendül.
Halkak lettek az örömök bennem,
Mosolyok hangtalan szegénye lettem.
És ők engem emlékekbe zárnak,
Nincs többé bejárat a külvilágnak.
Egyetlen szeretőm csalfa emlékezet,
És nézem a kegyetlen fényképeket.
Csendesen tudok csak szeretni már,
Belém a szerelem, meghalni jár.
Aradi_Gabor2022. augusztus 22. 10:47
@Törölt tag: nagyon szépen köszönöm 🙏😊🌹
Törölt tag2022. augusztus 22. 09:26
Törölt hozzászólás.
Aradi_Gabor2022. augusztus 21. 11:11
@Törölt tag: nagyon szépen köszönöm 🙏😊
Törölt tag2022. augusztus 21. 10:37
Törölt hozzászólás.
Aradi_Gabor2022. augusztus 21. 10:20
@liketorn: 🙏😊😉
liketorn2022. augusztus 21. 09:35
Mi lebeg a tömegsír fölött?
-Csapatszellem :)
Még ne károld el végleg magadat. Lesz ez még így se...
Aradi_Gabor2022. augusztus 21. 08:41
@Animanongrata_: köszönöm 🙏😊🌹
Animanongrata_2022. augusztus 21. 08:39
Szomorú szép, ilyenkor születnek a legszebb versek halkan könnyekkel..