Silencio

Aradi_Gabor•  2022. augusztus 21. 08:05  •  olvasva: 122

Mostanában zajtalan minden,

A világnak szinte hangja nincsen.

Csak valahol mélyen legbelül,

A nevetésed emléke csendül.


Halkak lettek az örömök bennem,

Mosolyok hangtalan szegénye lettem.

És ők engem emlékekbe zárnak,

Nincs többé bejárat a külvilágnak.


Egyetlen szeretőm csalfa emlékezet,

És nézem a kegyetlen fényképeket.

Csendesen tudok csak szeretni már,

Belém a szerelem, meghalni jár.



És a szórakó előadásában is…

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2022. augusztus 22. 10:47

@Törölt tag: nagyon szépen köszönöm 🙏😊🌹

Törölt tag2022. augusztus 22. 09:26

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2022. augusztus 21. 11:11

@Törölt tag: nagyon szépen köszönöm 🙏😊

Törölt tag2022. augusztus 21. 10:37

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2022. augusztus 21. 10:20

@liketorn: 🙏😊😉

liketorn2022. augusztus 21. 09:35

Mi lebeg a tömegsír fölött?
-Csapatszellem :)

Még ne károld el végleg magadat. Lesz ez még így se...

Aradi_Gabor2022. augusztus 21. 08:41

@Animanongrata_: köszönöm 🙏😊🌹

Animanongrata_2022. augusztus 21. 08:39

Szomorú szép, ilyenkor születnek a legszebb versek halkan könnyekkel..