Semmi lényegi

Aradi_Gabor•  2024. február 27. 00:30  •  olvasva: 64


Szemeid hihetetlen csillag tengerén ébredtem újra magamra.

Hol feladni szeretném a reményt, mi mint hamis szolga, füleimbe hazudni jár,

Édes dala fecsérlő kár, belém nem tesz csak álmodást, ragaszkodón régi képekhez.

Mint részeg, ki bódulata nélkül már többé nem létezhet, szellemként kérdezlek, felelj hát.


Szavaim savai, ez a maró gúnya, mint védő kabát elválaszt, eltalált és lefed, minden kedves érzést veled,

Szorongva nélküled és talán még jobban közeled foglyaként, megértés lehetsz, belsőmben mi már elveszett.

Rend, a csalfa képesség álma bennem citerálja halk dadogó dallamát, kínzóan édes homokóra alakod árnyéka sejlik most rajta át.


És tudom tanulság ez, mint minden más, de itt sehol nincs folytatás, csak sötétben tapogatva lép előre a lélek,

Sóvárogja, úgy karomba vennélek…emlékek, füllentőn szépítő erőtlenítő nosztalgia, pedig csak a most-jelen perce vihetne oda, de sok ez.

Talán túlontúl is, túl sok élet hisz tele vagyok már vele úgy is, mégis, minden új-átkos másodperce kell, mert az én szívem csak előre menetel.


Gondolatok időfátylán botlik a test, egyre nehezebben megy de mindig talpra talál, fél oldal egyenest makacsul kockát tol, a körön át.

Egyre tovább, nézd ez a végzetem, végtelen hiú és vértelen de csak igaz tiszta szenvedéllyel lángol, keresve a másnak semmi lényegit, mi bennem még talán felfedez egy új út párat, és ad nekem útitársat, kifelé magamból.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!