Rózsadal

Nőttem hol az élet kegyetlen viadal,

Sziklaormon vöröslő életnyílt diadal.

Kiálltam szeleket, kegyetlen zivatart,

Éneklem most neked éltetőn ezt a dalt.

Fentről érkezve megmutassam neked,

Hogyan ér el az igaz lelkek lelke téged.

Mert hullok én alá a bazilika kupolából,*

Mint ő belőle a hit mely táncolva lángol.

Akár az igazságok szép de kegyetlen volta,

Engem letörhetsz mégis örök kihajtok újra.

Ékes vagyok s ajándékként a kecses bimbó,

De el ne feledd, tüskéim hozzád ragaszkodó.

Talán rajtam keresztül megérted végleg,

Hogy milyen fontos utazás is neked az élet.

Fent kezded fiatalos erőd csillogó kincsen,

Az út véges, de igazi rózsa tövis nélkül nincsen.

*Rómában pünkösdkor a Pantheonban (vagyis a kisebbik, S. Maria ad martyres nevű bazilikában) az a szép és ősi szokás, hogy a pünkösdi istentisztelet idején a kupola tetején lévő kör alakú szemnyíláson keresztül vörös rózsaszirmokat szórnak alá. A szirmok lángnyelvekként hullanak az összegyűlt tömegre, emlékeztetve a Szentlélek eljövetelére.