Romlott

Mi ez a sötétség benned és bennem,

Mert ott lapul, érzem valamennyi ember lélekben.

Valami borongó, párás szürkületi homály,

Hová a lélek gennyes köszvénye száll.

Önelégültség tápláló vízrendszere ez,

Soha nem akar mást, észre nem vesz.

Egó territóriuma örök, mi más lehetne,

Rothadón bűzölög a döglött erény benne.

Zavar mikor máson meglátom nyomát,

A törtető, valamiért reszkető vibrálást.

Az anyját eladná, az árvák vacsorájáért,

Írták le rég, a gyomorforgató modoráért.

Kicsinyes, beteges gőg, harácsoló szellem,

Nap mint nap újabb gócát magamban lelem.

Erjedek s mind velem, lebomlóban a világ,

Kétségbeesve mutatom, erkölcs, de csak romlást hozok rá.

https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0nLKJ7tvyuWMSuN1vGrfwBAUjb3hRjRbghR3DqJkQaCw4C3ALrApMcArGXoJG3nAWl&id=100031877298054