Romantikus elmebaj

Aradi_Gabor•  2023. december 28. 05:54  •  olvasva: 62


Lángol a lélek, lángokban áll a láb,

Száz szuper maratonon rohanna hozzád.

Minden mi számított valaha már,

A semmibe tart, a semmibe szállt. 


Dadogóvá lettem s mindent feledtem,

Feladtam, számolj el, ím itt az életem.

És hajt a tűzlő vágy, hozzád igen hozzád,

Mert mint megveszekedett bolond vártam rád.


Érzelmeim mint a Vérmező s hiába éltető,

A tudat, hogy te vagy nekem az eljövő,

Szép ruhám rám már mind izzad tapadt,

Kifutok az időből és nem látom a holnapomat.


Felfordult világom bennem romokban hever,

Légy hát angyali megmentőm és jöjj el.

Vagy légy a kárhozat angyala sötét szárnyakon,

Vedd hát fejem és fellázadt agyam, kezedbe adom.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

liketorn2023. december 29. 12:52

Nekem nagyon nehéz volt megtanulnom ezt, elnézést, hogy keménynek tűnik. Szar ügy hogy ilyen a sors, de a kevés igaz barát így esik le :( nézd el nekem e napi bölcseletet.

liketorn2023. december 29. 12:50

Mindig az utolsó szó üt-e a legnagyobbat? Ahol elég, hogy ott vagy, és dumálsz, oda tedd csak le a fejed, jó? Mert nem lehetünk mindenkivel kompatibilisek.