Reménycsillag

Aradi_Gabor•  2024. január 12. 03:37  •  olvasva: 24


Heródes, ó, hatalmas király nem alhatik,

Pusmogón a nép új Messiással álmodik.

Napok óta fent Júdea felhőtlen éji egén

Éjszakát fénnyé ragyogva világít a remény.


Minden bölcs, tudós, udvari tanácsnok

Heródes elé, de tüstént most álljatok!

Ki tud értelmet adni annak, mi történik?

Szentséges királyotok miért nem nyughatik?


Rabbi, tudós és csillagjós vitatva magyaráz,

Három, ki egyetért, csendben a sarokban állt.

"Hé, ti, ott! Bölcsek királya az, ki csendben van",

"Zajos bolondok között" szól hatalom e hangban.


"Ti hárman elindultok és keresitek őt, az álomvivőt,

S feltalálva hajtva főt, jelentitek nekem, hogy tudjam,

Hol lakik, s miféle ez az új veszedelem, azon nyomban!"

Mondá a hatalmáért remegő, véreskezű Heródes.


S a három, kik akaratlan királyokká lettek bölcseknek,

Feltekint az égre, és már tudja is, merre mennek.

Az út és a fény Júdeába vezet Betlehem felé,

Hol egyszerű jászolban az ígért újszülöttet hármuk lelé.


Letérdelnek hát halkan, mormolón imádkozva,

Tudják szavak nélkül, hogy megtalálta őket a csoda.

Ajándékokat hátrahagyva, csendben, egymás között

Szent esküvel fogadják, Heródesnek el nem árulják őt.


Elindulnak hárman három felé hazájuk irányába,

A remény, szeretet csodáját megóvva önmagában.

Nézz fel hát te is karácsonyéjszaka az égre,

Mert ők látták akkor, vedd hát te is észre,

Embernek lenni a remény reménye.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!