Régi lángok új helyeken

Aradi_Gabor•  2023. december 11. 05:40  •  olvasva: 29


Halott, hideg éjszakai vizes köveken,

Lopakszik a legyőzött szerelem.

Nincs benne semmi nosztalgia,

Gondolja, micsoda olcsó és hazug eme elégia.

 

Eltűnt már mind, semmi tűz, varázs,

Csak egy utolsó pislákoló parázs szem ül belül.

Fényes homloka, széles válla, elmúlt ha volt,

Boldog jövőbe tekintő szemeinek nyoma sincs sehol.

 

Bárcsak találna új társra, vágyódón,

Hisz nem vágyik másra, csak egy karnyújtásra.

És nem bánja a hideg telét,

Mert tudja, majd az ő ölelésében megleli melegét.


Kegytelen tél, maróan fagyos szíved ítél,

Kárhozatát így akarta belém marni, de lénye igaz fénye itt él,

És míg egy szív szeret, én újra a régi leszek,

Meglásd végül, a te fagyott szívedbe is lángot csenek.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!