Reggel

Szemeidben kell a nap,

Mint apró szentjánosbogarak,

Arcodon tűzzel kél az élet,

Gyönyörű testrészeid,

Mint édes nehezékek,

Láncos fogja vagyok,

Miket elengedni sehogy nem akarok.

Belegömbölyödsz markiamba,

Csípőid lágy kengyel,

S adod mi vagy, szerelem mindennel,

Kinek est-hajnal csillagaként,

Örök egemen ragyogsz,

És én papod vagyok.

Téged szívembe és eme,

Lángoló imába zárva,

Mert így egyben csak rád vágyva,

Kezdődjék hát gyönyörű napunk,

Hol egymásnak, újra, rajongó csodái vagyunk.