Rabló

Aradi_Gabor•  2023. április 10. 17:45  •  olvasva: 110

Eljő, mint mindig eddig,

Mi ünnep sok másnak,

Ideje, visszahúzódás után,

Az élet felrobbanásnak.


Ömlő fény tömény keggyel,

Nem számítva belém vág,

Őrjöngő zöld pokol rügyei,

Döfnek lelkemen hajtva át.


Engem tép, kirabol a tavasz,

Minden egyes alkalommal,

Újra hunyorogva életre kelni,

Nyugvó, halott önmagammal.


Érzem igéző szép tűzét belül,

Mi okos, de kegyetlen fegyver,

Eltűnnek éjszakáim a nappal,

Végtelen félelem már a reggel.


Szépsége mind kegyetlenség,

Elvesz mindent is magamtól,

Színei, formái a káprázó álca,

Rettegek a tomboló tavasztól.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2023. április 10. 21:37

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2023. április 10. 18:51

@Törölt tag:

1: rossz az aki nem jó 😂
2: az autonóm öröm, mióta kötött földrajzi/infrastrukturális privilégium? 😂

u.i.: erről is a tavasz tehet 😂

Törölt tag2023. április 10. 18:36

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2023. április 10. 18:27

@Törölt tag:

Kéz szerencse 😂

Törölt tag2023. április 10. 18:24

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2023. április 10. 18:21

@Törölt tag:

Mondja akinél heti 8 esős nap van 😊

Törölt tag2023. április 10. 18:20

Törölt hozzászólás.