Pontatlanul pontosan

Nem helyezett, befejezett,

Befejeződéseket keresek,

Szavaim csűrve csavarom,

Kétségbeesve uralni akarom.

Mit nem lehet, mert nem való,

Szabadabbnak volna lenni a jó.

Hiába értem félre az univerzumot,

Attól még csak nekem illúzió adatott.

Meg szavak a kobak fedőm alatti,

Veremben hol csak az ész maradt ki.

Mert rakom én a végtelen puzzle-t,

Nem sejtve azt ha agyam meg lazult.

Talán mert benne magamra ismerek,

Meg rátok, kedv vagy telen emberek.

Jó lesz ez a móka bár hatása volna,

Jobb kedveden virágzó mosolyod tornya.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)