Poharak sorban

Átfújt a téren a furcsa szél,

Gondolta ez szép remény.

De maradni és menni kell,

A szabadság így énekel.

Kedves ön hazug vagyok,

Nem baj, nem fàj menj tovább.

Édes álmodozás voltál,

Poharad, enyémmel üres már.

A foglalatlan szemben oldalon,

Ahol magam újra megtapasztalom.

Illúzióból lett, kedves emlék,

Szép volt pillanat, oly ritka vendég.