Pedi-kűrön

Az élet sóhajtó létezés,

S bár karmaim fénylő éle szép,

Ez oly kevés, hogy

Kell nekik néha a kényeztetés.

És el markolom magam,

Oda hol lábam jó kezek között van.

Zümmög a mini sarokcsiszoló,

Karmaim viszlát és hello, hello. 

Koszlott szürke élettelen pamacs,

Válik most belőle rózsaszín pampulat.

Kesztyűs kezek bánnak el veled,

Te száraz bőr, körömtő pörsenet.

Végül a puha talpaimon kijárom,

Pata helyett ember léphet lábaimon.

Adrienn angyali kezeit áldom,

Nőjél már te köröm, mert a következő alkalmat alig várom.