Ott veled

Nem ismerjük mélyen egymást de te vonzod a szememet,

Tudom, hogy esélytelen de játszik veled a képzelet.

Finoman fonott lassan kibomló klasszikus romantikával,

Egymás szemében s szívében a tűz megtalálásával.

Rám nézel s megáll bennem minden gondolat,

Rád nézek és nem látok mást csak gyönyörű mosolyodat.

Bennem a képzelt történet lassan tovább halad,

Az ismerkedésünk regénye írja tele most a lapokat.

S benne az első csókunk suta de forró és felejthetetlen,

Tested illatát s melegét még mindig magamban érzem.

Ahogy ujjaid lágyan simogatták közben tarkóm és a hajam.

Ahogy karjaimat közben derekad köré fontam.

És mikor képzeletem megadta az engedélyt rá végre,

Feljöttél hozzám s mosolyogva mondtad nem sietsz haza mégse.

Kellemes félhomályban teamécsesek világítottak körbe csak,

Lángjuk szemed tükrében táncolva súgta meg vágyaidat.

S táncoltunk egymást gyönyörködtetve mint szél és a lomb,

Egymáséi voltunk mint lágy fénysugár s alatta a domb.

S napunk csúcsára érve a szemeink mélyen egymásba néztek,

Lelkeink ott akkor a legnagyobb szerelmi harmóniában összeértek.

Láttam mindent mit szavakkal leírni se tud a képzet,

Lelked tiszta tűzét s benned az önzetlen, határtalon szerelmet.

Nagyon kicsi voltam és végtelenül nagy egyszerre,

Lángolt bennem, tőled, érted, általad a szerelem mindent tevősége.

Ott veled gyönyörködve száguldott a képzelet,

S elképzelhetem kedves gazdag belső lényedet. 

Érzéseim ott lágyan saját képzeteimhez bújva,

Nevettettek téged örömtől eltelve újra meg újra.

Hát ezt mesélte rólad a száguldó határtalan képzelet,

S jól tudom illúzió ez de mégis csodálatos volt ott veled.  

Ó valóság te konok kegyetlen durván röghözkötő,

Küldd hozzám a szerelem édes jóságát lelkemet felemelő.

És a szórakó előadásában is…