Örömének

Milyen szép is vagy te én kedvesem,

Szemeidben magmat kutatva keresem,

És rá eszmél tudatom, hogy amit látott,

Külső hély és még nem is fedi a valoságot.

Mert szavaidból az élet bölcselete beszél,

Fogaid között susog a hangodon a friss szél.

Testrészeid kontinenesek rajzos térkép lapja,

Az élet maga tündököl mosolygón karjaidban.

Talpaid alatt patkok vonalai folyókká erednek,

Száguldón viszik el híred mind a tengereknek.

Hajad ligetek, völgyek, örök erdők koronája,

Vállaid s nyakad a horizontom szép hegylánca.

Városok nőnek fel fényedben a magas égig,

Szépségük tündöklőn téged tovább szépít.

Tested lágy bölcsője az élet megszületése,

Vonalaid a vágy, a tűz, a lét felemelkedése.

Mikor otthon vagyok nálad, szíveden benned,

Tudom megérkeztem, Ithakámmá lett lelked.

Útjaim örök neked mesélem szépséges kedvesem,

Gyere drága Pénelopém, veled jó lenni végtelen.