Önsajnálat

Aradi_Gabor•  2022. május 2. 07:05  •  olvasva: 111

Én…nekem…most…szörnyű!

Szörnyűl vagyok!

Szenvedésem súlya alatt,

Lelkembe zárva haldoklok.


Mert sérelem, fájdalom, becstelenség ért,

S szenvednem kell hogy érezzem,

Mily silány is vagyok mindezért. 

Belül kavargón örvénylik vad tomboló érzések hada,

Önnön körükben beszorítva s engem ki nem engedve onnan soha.


S dühöm önemésztő wellness fürdőjének örök vendégeként,

Hagytam hátra minden épp eszű véleményt és reményt.

Mert bár indokom akár igaz, sőt mi több valós is lehet,

Most inkább önmagam lágy hisztériájába hullva, Nárcisszal együtt senyvelgek.


Ám valaki kívülről talán meggyújtja azt a lámpást,

Mit én hiába kerestem, kutattam mint feloldozó áldást.

S fényénél megtalálom majd azt a támogató farba billentést,

Mely elmondja, fülembe ordítja, hagymá abba ezt a nevetséges ön kiherélést!


S újra feljutva a napfényre, most már észreveszem végre,

Önön csapdámba estem és ez nem lesz soha más mint lelkem gyengítése. 

Ó önsajnálat a leghasztalanabb érzés vagy a világon,

Semmit sem adsz de mindent el kérsz, ezért szívemet most neked végleg bezárom.



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!